Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
518 DR. ElIRHARD ALBERT. gosan kifejezésre jut a műveltségi állapotoknak behatása; de különösen az, hogy mily nagyra voltak a görögök saját szellemi s műveltségi felsöbbségökkel. Ez a vélemény jogosult- nak mondható, mert körülbelül a XI. század végéig fölül- múlta Kelet egyházi műveltsége a Nyugotét, mely utóbbi a következő századokban kétségtelenül oly fokot ért el, melyet a görög egyház meg sem közelített soha. Hogy ama különbséget a szakadás idejében megérezzük, csak Nicetas Pectoratus szerzetes ׳ finom polemikus iratát kell Humbert bíboros nem épen finom válaszával összehasonlítanunk. Egy- általán nincs mit csodálkoznunk rajta, ha e férfiak, kik 1054-ben egymással szembenálltak, mindkét részről szenve- délyes természettel, egymást meg nem értették, s így a közös talaj, melyet minden békéltető kísérlet föltételez, tel- jesen hiányzott. Péter pátriárka nyilatkozatában a nemzeti mozzanat is világosan megnyilatkozik, melynek — tekintve Nyűgöt egész fejlődését az ő új népeivel s Bizanc-ellenes műveltségével — mindkét részen ugyancsak elválasztón kel- lett működnie. Ha mindemez okokat összeműködésükben tekintjük; ha megjelenítjük magunknak az egész megelőző fejlődést: akkor félre nem ismerhető, hogy akkoriban inkább kultúr- kérdésről, mint egyházkérdésröl volt szó, és hogy a két egyház elválása a keresztény művelődéstörténetben psychologiai s mii- velndéstörténeti szempontból elmaradhatatlan tüneményt képez. A személyek felelőssége ezáltal meg nem szűnik, de a túlerő fölismerése által, melyet az általános viszonyok gyakoroltak, a történelem ítélőszóke előtt sokkal szelidebb színben tűnik föl. Ha azonban a felelősségről kérdezőskö- dünk Isten előtt, emlékezzünk vissza IX. Pius szavaira, ki egyszer ünnepélyesen kijelentette, hogy senkinek sem szabad odáig merészkednie, hogy a népek, országok és szel- lemek kiilönfélesógóből, valamint sok más körülmény hatá- saiból meg akarja állapítani a határokat, melyeken belül Isten előtt többé nincs mentség. Történelmi szempontból minden esetre tarthatatlan a felfogás, mintha a hibák csupán a görögök részén volnának, s ezért egyoldalú, sőt jogtalan
