Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Ehrhard Albert: A keleti egyházak kérdése és Ausztria-Magyarország hivatása ennek megoldásában
imádságnak s az áldozatnak szentélyéből jöttünk, onnan, ahol a hit és a szeretet egységében gyűltünk egybe, hogy a hit világosságát és a keresztény sze- retet melegét, mely az oltárról árad szét, szívünkbe fogad- juk és áldást esdjünk munkánkra onnan felülről, a világos- ság s az összes kegyelmek Osztogatójától. És én azt hiszem, igen észszerű és üdvös lesz, ha munkánknak ez első óráját egy egyházi kérdés megvitatására szenteljük, melynek remélt megoldása kiterjeszti majd a hit és a szeretet egységét, melytől mi mélyen át vagyunk hatva, az egész keresztény világra,' hogy így a szétvált s egymással meghasonlott keresztény egyházak majdan ismét egyesüljenek. Dicsőségesen uralkodó szentséges atyánk, XIII. Leó pápa az, ki néhány óv előtt e kérdés iránt az érdeklődést felkeltette és azóta folytonosan atyai gondoskodásával karolja ezt fel. Szentatyánknak emez útmutatásában találom én fel a második okot, mely feljogosít bennünket arra, hogy társulatunknak, mely az ő nevét viseli, egyik díszgyűlésén az ő nemes, magasztos kezdeményezésétől lelkesítve, egy- értelműleg összes érdeklődésünket e kérdés körül egyesítsük és megbeszéljük, minő részt vehetünk mi a »kereszténység atyja« reményének megvalósításában. Nem fogom tárgyalni a kérdést a maga egész térj edel- mében, miként azt XIII. Leó 1894 június 20-án a fej edel- mekhez és népekhez intézett »Praeclara«■ kezdetű körlevele- ben2 felölelte; csakis a tőlünk elszakadt egyházak egyik 2 Apostoli körlevél, kelt 1894 jún. 20-án, a föld összes fejedel- meihez és. népeihez, »Praeclara gratulationis«. Latinul és németül megjelent Freiburgban, 1894. 39*
