Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kiss János: A katholikus tudomány
A KATH0L1KUS TUDOMÁNY. 429 zítő hitet, vagy legalább nem tulajdonít a tudománynak kellő jelentőséget. E tévedésekkel szemben a helyes felfogás az, hogy az ész és a kinyilatkoztatás, a tudomány és a hit az emberi ismeretszerzésnek egyaránt becses és szükséges forrásai és alakjai, melyek egymással ellentétbe nem jöhetnek, sőt egy- mást kölcsönösen támogatják, azért az igazi katholikus mind a kettőt nagy becsben tartja és egész lélekkel felkarolja. Az emberi ismeretszerzés első forrása az ész s ennek eredménye a tudomány, mely mint az emberi cselekvés tér- mészetes zsinórmértéke ideiglenes, földi célunk, boldogulá- sunk első és elengedhetetlen föltétele. Az igaz, alapos, mélyreható, összefüggő és rendszeres ismeret, tehát a tudó- mány teszi lehetővé, hogy az ember Isten parancsához híven a földet uralma alá hajtsa s uralkodjék a tenger halain és az ég madarain s minden állaton, mely mozog a föl- dön.1 A tudomány alapja a földmívelésnek, iparnak, keres- kedelemnek, művészetnek, államkormányzásnak, honvédé- lemnek, tehát mindazoknak a tényezőknek, melyek az egyes embert, a családot, a nemzetet és a népeket anyagi javak- hoz és nyugodt földi jólléthez juttatják. A tudomány teszi lehetővé, hogy a föld javait minél nagyobb mértékben kiak- názhassuk s azokat az összes emberek hasznára fordíthas- suk. Ezenfelül a tudomány hasonlóvá tesz minket Istenhez, minden ismeret forrásához s a tudományok Istenéhez2, és segítségünkre van, hogy a második ismeretszerzési forrás- hoz, a kinyilatkoztatáshoz és a szent hithez s ezáltal végső célunkhoz is eljuthassunk. Ámde az emberi ész és a tudomány mint ismeretforrás egymagában nem elégséges, mert az ideiglenes célon túl végső, örök cél is van. Ha csupán természetes volna is ez a cél, akkor sem volna elegendő az ész és a tudomány, mert az ész magára hagyatva csak igen lassan, hosszú idő, századok és ezredek lefolyása alatt s akkor is tökéletlenül, tévedésekkel vegyítve szerzi meg a természetrendi, vallási 1 Mózes. I. 1, 28. ־ Kir. 1. 2, 8.
