Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Huber Lipót: Drámai költészet és szinház a zsidóknál

418

HUBER LIl'ÓT.

oly szívósan ragaszkodó zsidók közül is ennyire el tudott egyeseket tántorítani.1

A palesztinai orthodox zsidók szigorú felfogásától azonban lényegesen különbözött az egyptomi hellón kultúra befolyása alatt fölnevelkedett u. n. hellenista zsidók nézete és magatartása. Ezek világfelfogása egyáltalában sokkal enyhébb s a pogányokkal való társadalmi érintkezése sem volt oly rideg, mint az exclusiv és merevebb palesztinaiaké. Ősi vallásuk megtartása mellett sokban eltértek ők idővel eredeti szokásaiktól, elhagyták ősi nyelvüket is, a görögök- höz szegődvén. De ép ezért mint laxistákat nem is becsül- ték őket sokra palesztinai hitsorsosaik.

S épen az egyptomi hellenista zsidók között akadunk zsidó részről a legelső kísérletre a drámaírás terén. Ezekielos nevű alexandriai zsidó volt az, aki a Kr. e. II. században színműveket írt görög nyelven s ezek tárgyát a Bibliából2

1 Egy ilyen zsidó szinészt Flavius József névszerint is említ. Alityrosnak hívták (»Ahivno: . . . /tijiolóyo; . . . /01!daiog ró yéi*og«), Nero udvarában szerepelt s e császárnak és feleségének, Poppaeának ke- gyence volt. Mikor Félix, Judea helytartója néhány zsidó papot valami csekélység miatt Nerohoz küldött Rómába, hogy ott tisztázzák magukat, az akkor 26 éves Josephus azok érdekében 64-ben szintén Rómába ment. S miután az az Alityros nevű zsidó szinész öt bemu- tatta Poppaeának, Josephus nemcsak a fogoly zsidó papok szabadon- bocsátását eszközölte ki, hanem a császárnétól gazdagon megajándé- kozva tért vissza hazájába. V. ö. Josephi Flavii vita 3.

2 A palesztinai zsidók s illetőleg a Talmud felfogása szerint ezt tennie nem lett volna szabad, mert szerintük a Szentírás elbe- széléseinek s tárgyának profán célra való felhasználása, kivált pedig mulatóhelyeken való előadása, mint az isteni igének megszentség- telenítése szigorúan tilos. így pl. azt mondja a Talmud Szanhedrin 101a : »Aki az Énekek énekének egy versét (vagy bármely szentírási verset) mulatóhelyen, idején kívül (azaz nem isteni parancs teljesítése alkalmából) olvassa, vagy dalként adja elő, az szerencsétlenséget hoz a világra; mert a tóra gyászruhát ölt magára, Isten elé lép és mondja : Ó, világ Ura ! fiaid hárfára vonnak engem, melylyel a gú- nyolók játszanak«, — ארוקה קוספ דהא לש ריש םירישה השועו ותוא ןימכ ;־מ ארוקהו קוספ תיבב תואתשמ אלב ונמז איבמ ,דער םלועל ינפמ הרותהש תרנוה קש תדמועו ינפל הב״קה תרמואו ןובר םימלוע ינואשע ךינב רונככ ןינגנמש וב םיצל.