Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 405 Az erényekről általában azt tartja Pázmány: »bogy csak a jóság és jámborság az ember java, gazdagsága, nemes- sége, világi boldogsága.«1 Ebhez képest felöleli beszédeiben a négy sarkalatos keresztény erényt: az igazságot, az okos- ságot, a mértékletességet és alázatosságot úgy, hogy az igazságról s ennek ellentétéről: a hazugságról egy beszéd- ben szól. Az Isten szeretetéről készített beszédet két részre osztva az elsőben beigazolja, hogy Istent önmagáért, mindenek felett kell szeretni és teljes erőnkből kell szeretni; a má- sodik részben e szeretet felséges voltát beigazolja azzal, hogy a szeretet minden jónál nagyobb, kimutatja, hogy felséges ereje van, annak és hogy. a szeretet Istennel való barátság. Szól ezenfelül két beszédben a reménységről, Isten mindenütt jelenlétének erkölcsi következményeiről. Ugyanakkor midőn ismételve tárgyal nagy erkölcsi igazságokat, figyelme kiterjed a kisebb dolgokra is, mint igazi apostol s a rábízott lelkek vezére még a közömbös cselekedeteket is értékesíteni kívánja: »Aminémű cseleke- detek magok mivolta és természete szerint sem Isten előtt kedvesek, sem a mennyei boldogságra jutalmazandók nem volnának, ha azokat Istenre nézve és neki való kedves- kedésért cselekesszük, kedvesek, böcsületesek, jutalmat ér- demlők Isten előtt. . . Ha csak azért eszünk vagy sétálunk, hogy egészségünket oltalmazzuk, hacsak azért munkálko- dunk, hogy pénzt nyerjünk és tovább nem nézünk: semmi jutalma nincs Isten előtt fáradtságunknak. De ha azokat Isten tisztességére fordítjuk, ha istenes szándékkal jó végre cselekesszük, kedvesek és érdemesek Istennél. Erre nézve sz. Pál közönségesen minden dolgainkról azt parancsolja, hogy valamit mívelünk, szólunk, cselekedünk, isteni hála- adással a Krisztus nevében légyen. Vagy esztek, vagy isz- tok, akármit egyebet míveltek, mindeneket Isten tisztességére míveljetek . . . Ha eszel, iszol, ne míveld azt csak szájízért... 1 Yizkereszt után VI. vasárnap I. prédikáció tétele. Hittudományi Folyóirat 1900. 33
