Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

398

KUDO RA .1 ÁKOS.

»Tartozik az lír gyámolítani, oltalmazni és segíteni a szolgákat és jobbágyakat... Ne terhelje szolgáját, mint bar- mát felettébb való munkával . . . igazán és időhalogatás nél- kül megadja a szolgák fizetését . . . Főképen betegségükben úgy kell a szolgákat segíteni, mint segítette a százados, ki midőn emberi orvoslásokból kifogyott, Istentől kerese utolsó segítséget néki.«

»A szolgák vétkét büntetés nélkül ne hagyja ... de a fenyítés és dorgálás módjában az úrnak arra kell nézni, hogy ne légyen mint az oroszlán, ne ordítson, ne szitkozód- jék, ne kegyetlenkedjék, ne rontsa, hanem jobbítsa az alatta valókat... hogy mikor a szolgák vétkét dorgálja és jobbítani akarja, nagyobb vétekbe magát ne keverje . . . Nem kell mindjárt rongálni és büntetni a szolgát, mihelyt vádoltatik, hanem meg kell a dolgot volta szerint érteni.«

Mielőtt a szolgák kötelességeinek fejtegetéséhez fogna, nagy tapintattal, részvéttel s nemes emberszeretettel újabb és újabb okokat sorol fel, hogy őket állapotukkal való megelégedésre s az Isten akaratában való megnyugvásra vezesse: »Isten az, aki úgy rendelte a világ állapotát... hogy urak és szolgák, gazdagok és szegények legyenek és hogy kinek-kinek közülünk oly állapotot rendelt Isten bölcs gondviselése, melyet lelkünk üdvösségére alkalmasabbnak tudott. Azért Isten akaratjára hagyván, ki-ki magát, meg- nyugodjék és csendes elmével megelégedjék alázatos álla- póttal, melybe helyeztetett és abban igyekezzék szent életet viselni . . . Sz. Pál mondja : ha Isten téged szolgai állapotra rendelt, ne gondolj vele. hanem azzal megelégedjél, a miben Isten hagyott és azon légy, hogy szolgai állapotban Isten fiainak szabadságára juthass tökéletes erkölcsöddel... Szabad a fazekasnak a sárból olyan edényt csinálni, aminőt akar; mentül inkább szabad Istennek . . . kit gazdaggá, kit sze- génynyé, kit úrrá, kit alacsony munkássá tenni . . . Szűk- séges azért, hogy a Teremtő rendelését ki-ki nagyobbra bö- csülje maga kívánságánál . ,. és megelégedjék az állapottal, melylyel Isten őtet látogatta . . . Mind urak, mind szegé- nyék Isten szolgái ... A szolga. Isten szabadossá; az úr,