Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

390

KUDORA JÁNOS.

pillant, keze reá mutat azokra az alapokra, melyekre átala- kítást építeni kell, a leány nevelésre, a hitves és özvegy nő szerepére a családban; az emberi nyomor enyhítésére: az irgalmasságot és alamizsnát ajánlja, hévteljesen beszél a szegénység boldogságáról, az isteni gondviselésről s a benne való megnyugvásról.

Ez a nagyhitü s nagy emberszerető szívű Pázmány apostoli terveinek rövid vázlata, melynek részletei a követ- kezők:

1. A keresztény család oszlopává Pázmány a nőt avatja, róla mond legtöbbet, vele foglalkozik a legnagyobb figye- lemmel, de nem feledkezik meg a gyermekekről, sőt a szol- gákról sem.

A nő nevelésére s annak befolyására nézve Pázmány így szól: »Látom, hogy a fiák nevelésére vagyon az atyák- nak valami gondjuk, azért iskolába és udvarokba küldik; lovagolni, vadászni, puskázni tanítgatják őket, de a leányok nevelésében nagy gondviseletlensóg vagyon, mert csinosga- tás, ruha cifrázás, gangosán lépés, azaz kevélységre való tanítás minden nevelésük . ..

Pedig akiktől születünk és kisdedségünkben nevelte- tünk, azoktól szopjuk a tejjel együtt az erkölcsöket . . . Erre nézve merem mondani, hogy teljes életünk tökéletes- sége vagy feslett állapota az asszony-emberek nevelésétől árad, mivel első nyolc esztendőnket, azaz leggyengébb és hajlandóbb időnket asszony-emberek gondviselése alatt töltjük«.1

Ez a magas kiindulási pont és irányjelző, mely Páz- mányt a nők nevelése s szerepköre érdekében kifejtett beszédeiben követ.

Mielőtt azonban eszméinek kifejtéséhez fogna, előbb netáni támadások ellen védekezik s a szemérem szempont- jából szemérmesen megjegyzi, hogy érett hallgatói többet értsenek, mint amit ő sejtetni enged: »Ne csodálja senki, ha én, aki soha leányokat nem neveltem, a leányok neve1 Pünkösd után 23. -vasárnap I. beszéd, bevezetés.