Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

387

Istenünk végtelen jóvolta és irgalmassága. Mert azért fenyeget és rettent ily jelekkel, hogy őhozzá térjünk, stb. Második oka, hogy ezeknek a jeleknek iszonyúságából meg- ösmerjük a bűnnek veszedelmes voltát stb.« 1

A beszéd ezen első részének vázlatos ismertetéséből is kitűnt, hogy Pázmány mily ideális magasságból kezeli tárgyát: megdöbbent, megrémít, azután vígasztal, bíztat; az Istent is nem egyoldalulag mutatja be, hanem úgy, mint amilyen: igazságos és szigorú, de egyúttal kegyes, irgalmas és végtelen türelmes. Ez a vonzó, megható tárgy- kezelési mód, még hatásosabban domborodik ki a beszéd második részében, melyben okait adja, hogy miért rendelte Isten Jézust a világ ítélő birájává: »Első oka az, mert noha az Isten igazsága kívánta, hogy az emberek megítél- tessenek és érdemek szerint vegyenek fizetést: de azért a nagy irgalmú Isten kegyelmességgel akarta elegyíteni igaz- ságát ítéletiben is. És hogy az ember kétségbe ne essék, maga gyarlóságát tekintvén, oly bírót rendelt, ki mi tes- tünk, vérünk, ki nekünk szerelmes atyánkfia . . . Mind- nyáján örök halált érdemlettünk, mindnyájan fejünkre tör- vényt várunk: de oh isteni irgalmasságnak feneketlen mélysége! azt a mi atyánkfiát rendelte Isten bírónak, aki szabadulásunkért harminchárom esztendeig fáradott és éle- tét keserves kínok között letette érettünk. Ezt azért ren- delte bíránknak, hogy ő általa életünket megtartsa és fog- Ságunkat felszabadítsa. Kicsoda tehát, aki minket kárhoztat, ha aki megholt válságunkért, aki szószólónk, oltalmazónk és mellettünk törekedik, az lószen bíránk? Meglágyítja ez a kegyes bíró az igazság keménységét, sőt igazság sérelme nélkül kedves szentenciát ad mentségünkre . . . Második oka, melyért az Isten fia természetben ítél: a szófogadat- lanok gyötrelme, az engedelmes hívek vigasztalása .... A Krisztus eljövetelekor a gonoszok látván, hogy az bírá- jók, akinek ők mindenkor ellenkezői voltának, iszonyú félelemmel környékeztetnek . . . Tehát minómű rettegésben