Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK,

383

a teremtett állat szépsége és jósága cseppecskéje az isteni jóság tengerének. E földön nincs oly szépség, melyhez mocsok nem ragad; nincs oly jóság, melybe fogyatkozás nem elegyedik; nincs oly öröm, melyben a szomorúság csór- bát nem ejt: az Istenben pedig minden fogyatkozások ele- gyitése nélkül vagyon minden szépség és jóság . . . Ezt pedig azzal ismerteti sz. Pál: mert mikor, úgymond, a menyei boldogságra jutnak, önnön maga Idén mindenekben minden lenzen: úgyhogy sem étel, sem ital, sem álom, sem egyéb alkalmatosság ott nem kiY'ántatik; semmire semmi szüksé- günk sem leszen: mert valami jót az angyali és emberi elme gondolhat, azt minden fogyatkozás nélkül Istenben találja: mind nyájunknak mindene egyedül Isten lészen. Ha mi szépség a nap fényességében vagyon: az Isten világos- sága azt becsületesebben magában foglalja: ez okon meny- országban nem lészen szükségünk a napra. Ha mi ékesség vagyon a földnek virágos mezeiben: Istenben vannak mind- azok a szépségek felségesebb méltósággal. Ha az emberben értelem, okosság, akarat vagyon: ezek csak képezési és ábrázása annak a valóságnak, melynek hasonlatosságára formáltattunk. Egyszóval, azt mondja a bölcs, hogyha valamely teremtett állat szépségét csudáljuk, eszünkbe jus- son, hogy határ nélkül szebb ezeknél, aki ezek ura és teremtője . . .

Azért azt ne gondoljuk, hogy a teremtett állatok szépségét egybehordván, azok festókivel az isteni természet szépségét kiábrázoljuk: hanem más utat kell követnünk, hogy Istennek magához illendő tulajdonságit értsük, kép- faragó módjára ami Istenhez nem illik, tagadjuk azt ő benne lenni . . . nem tudván, micsoda az Isten, ottan csak azt értsük, micsoda nem. Végtelennek nevezi Istent a Szent- írás. Mert sem hely, sem idő, sem érték őt meg nem hatá- rozta: oly nagy, akinek vége nincsen .. . Mindezek ő benne vannak, az arany fényessége, a drágakövek szépsége, a királyi kertek, paloták ékességi . . . Az ő állandósága, vagy emberi módon szólván, ideje, végetlen: mert a nap előtt állandóan ő volt, és ő mindenkor egy állapotban maradván,