Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység
40 DK. SZIL VEK LAJOS. elméletben, mert az eszme: Casta placent Superis (tetszenek a tiszták az isteneknek) félénk, körültekintő megtestesülést nyer a Vesta-szüzekben, és a jelző: univira (csak egyszer férjhez ment) mindig megtisztelő volt a római matrónára; tényleg azonban Krisztusnak ez a tanácsa botrány volt a zsidók szemében (akiknek a születendő Megváltóra való tekintetből legszentebb dolog a házasság, a szaporodás) és ostobaság az érzékiségben teljesen elmerült pogányság világ- nézete szerint. Krisztus urunk azonban az égből hozván bölcseségét, nagyon tudta, hogy mire van szüksége az emberiségnek és szembe szállva minden emberi előítélettel, nem aggódik tanításának üdvös voltán. Csakugyan, nemze- tünk története is megmutatja, hogy mint lön a coelibatus nálunk is szellemi emeltyű, amely magas ideálokhoz emelte fel az első hittérítők tekintetét. Ez tudta nekik megadni az önmegtagadásra való szakadatlan készséget, amely áldozat- tói vissza nem riad és Krisztust keresi a nép javával min- denekben; ez az emberfölötti erény szerezte meg nekik a tekintélyt, amely előtt meghajtották kemény nyakukat szittya őseink; ez teremtette a szenteket; hozta létre a tudományt, művészetet, igehirdetést, szegény- és betegápolást, ipart és földművelést nálunk meghonosító, terjesztő szerzetes rende- két; ez szülte a soha fáradni nem tudó munkát és buzgóságot. A kellő, lényegtelen módosításokkal Magyarországon működött szerzetes rendekről is el kell mondanunk Monta- lembert gróffal: »Midőn a római birodalom, népeinek bűne miatt, romokba dőlt, ott termettek a gyászba öltözött fór- fiuk, zajtalanul árasztották el a világot s midőn ennek vég- órája ütött, ott állottak nyugaton és keleten a felhalmozott romok között, hogy önmagukat feláldozva, a vad népek hadjáratait jelző nyomort enyhítsék s a népek számára a győzelem gyümölcseit biztosítsák; . . . ott állottak azon híva- tással, hogy a világot elárasztva, ennek romjait újra felépít- sók, szótdúlt földjeit újra megmíveljék, vadonjait benépe- sítsók s a vad győzőket a civilisatio számára meghódítsák.« Igaz ugyan, hogy nagyon kevés volt a magyar, mikor sz. István alatt a nemzet meg'keresztelkedett; de nem hiszem
