Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Végh Kálmán: A plébánosok beiktatása

354

YÉGH KÁLMÁN.

és jogszokást idézvén, üdvös öntudatra vezérelnek bennünket. Igen, a német kanonisták, abol a protestánsokkal folyta- tott csata, a kulturharcz és sok más körülmény, a »vexatio dans intellectum« reá kényszerítette a lelkészkedö papságot arra, hogy jogaikat tisztán ismerjék, ha a kötelesség teljesí- tését megkívánják tőlük, mert átérzették azt, mit már Eötvös ministerünk hangoztatott, hogy nem ott vannak boldog állapotok, ahol egyik ember a másik törvényszegését kislelküleg panaszolgatja, hanem ahol kicsiny és nagy a törvények megtartására nyújt egymásnak kezet. Hazánk mostoha egyházpolitikai viszonyai is nagyon megkövetelik, hogy a lelkészkedö papság jogi helyzetének tiszta ismereté- ben kötelességeit rendíthetetlen bátorsággal teljesítse. Hogy azonban egyik szavunkat a másik által fölöslegessé ne tegyük, fogjunk azonnal a tárgyaláshoz!

I.

Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az elnevezés tesz valakit parochus-szá vagy magyar, megszokott néven plébánossá. Ki így fogja fel a lelkészkedö papság helyzetét, abból a sophismából indúl ki, hogy »Vestis facit monachum«. Laemmer Hugó, a boroszlói egyetem tudós jogtanára, egye- temben Koberrel, ki a freiburgi Kirchenlexikon egyik jogásza, kijelenti, hogy a »prochus« szó elő sem fordúl a Corpus Juris Canoniciban, hanem a parochus-szal egy hiva- talt viselő lelkipásztorok és papok •»plebanus, rector ecclesiae, presbyter parochianus seu paroecialis, curatus, sacerdos paro- chialis« névvel illettetnek. »A parochus elnevezés újabb keletű« mondja Kober »és a Corpus Juris Can.-ban még nem fordul elő (Hinschius, Kirchenrecht II. 291. sk.) A plébá- nosok egyéb, a kánonjog forrásaiban szereplő elnevezései: presbyter prochianus (c. 3. Dist. XCIV.)vagy csak egyszerűen presbyter (c. 4. 5., C. IX. q., 2.), rector ecclesiae vagy csupán rector (c. 38. X. 1., 6.; c. 25., X. 1., 29.), plebanus (c. 3., X. 1., 31.), parochialis ecclesiae curatus (c. 2., Clem. 3., 7.), persona (c. 3., X. 1., 28.), sacerdos in paroeciali ecclesia praelationis officio fungens (c. 4., X. 3., 6.). Igaz ugyan, hogy már rég