Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szánthó Géza: Az állami törvények kötelező ereje

310

SZÁNTHÓ GÉZA.

parancsait meg nem tartja, törvényei áthágása tehát valódi bűn s így azok lelkiismeretben köteleznek.

4. Az ellenvetései׳ cáfolata.

Az ellenvetések közös vonása, hogy az állami törvényt csakis önmagában tekintik, elvonatkoztatva annak eredetéről. Innen van az, hogy tételünk ellen oly számos érvet tudnak felhozni, melyek első pillanatra csakugyan gondolkozóba ejtik az embert. Azonban szem előtt tartva a természetes észből merített két főérvet, hogy t. i. az állami törvény a természeti törvényre vezethető vissza, vagy annak bővebb kifejtése, könnyen megcáfolhatjuk az ellenvetéseket, melye- két az állami törvény ily nagyfokú kötelező ereje ellen felhoznak és eloszlathatjuk a kételyeket, melyeket az ellen- kező nézet védői támasztanak, a katholikusok közül különö- sen Glerson és Almain.

1. Az első ellenvetésre, hogy az állami törvény nem kö- telezhet lelkiismeretben, vagyis bűn terhe alatt, mert a bűn Isten törvényénél׳ megszegése, azt feleljük, hogy a fentebb kifejtett elmélet szerint az állami törvény kötelező ereje első sorban az örök, illetőleg természeti törvényen alapul, mivel eredetében nem egyéb, mint az államra alkalmazott természettörvény. Azért az, ki az állami törvényt megszegi, egyszersmind az örök és a természeti törvényt hágja át. Ily értelemben ezen törvényszegésre is ráillik a bűn meg- határozása.

2. A második ellenvetést tekintve, mindenesetre igaz, hogy az örök üdvösségre elég. ha az isteni parancsokat tart- juk meg. Azonban bebizonyítottuk, hogy épen az isteni parancsok egyike így hangzik: »Engedelmeskedjetek a hata- lomnak.« A ki tehát nem tartja meg a fölebbvalóság párán- csait, névleg az állami törvényeket, nem tartja meg az isteni parancsot sem és azért kárhozatot von fejére.

3. Az állami törvény önmagában véve, nem tekintve eredetét, minden bizonynyal nem róhat ki oly súlyos bünte- test, amilyen a bűn állapota és az örök kárhozat. De nagyobb