Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

262

DB. RÉZBÁKYAY JÓZSEF.

a) hogy a szülök beleegyezése nélkül és vakon eljegy- zést ne kössenek;

b) súlyos erkölcsi veszélylyel járó, vagy a másik !egyessel szemben csalárd módon eljegyzést ne kössenek, se olyat, a mely, ha házassággal végződnék, sok bajt, sze- rencsétlenséget és viszályt támasztana;

c) hogy a jegyesi hűséget lelkiismeretesen megtart- sák, de egyszersmind addig, mig a jegyesi állapot tart, minden erkölcsi veszélytől őrizkedjenek; akilátásba helye- zett házasságot pedig minél előbb megkössék.1

A plébános vagy lelkipásztor illetékességére vonatko- zólag, hogy t. i. ki vegye fel az eljegyzés tényét, szabály az, hogy ugyanaz, a ki a házasságkötés végzésére illetékes, illetékes egyszersmind az eljegyzés felvételére is. »Ubi futura sponsorum habitatio, ibi sponsalium inscriptio.« Ennek áll ugyanis leginkább érdekében, hogy érvénytelen házas- ságkötést ne eszközöljön, arra ügyelni, hogy már ennek elökészitő ténye, az eljegyzés, jogilag érvényes legyen.2

Az eljegyzés felvételének helyére vonatkozólag pedig meg kell jegyeznünk:

Nem szabad az eljegyzés felvételének magánházban történnie. Ennek helye a plébánia-ház. A lelkipásztor mint tanú. vagy tanácsadó van jelen, tehát karing nélkül (stola nélkül), minden egyházi szertartás kizárásával. De más- különben e tény kellő méltósággal és komolysággal tör- ténjék.

A lelkipásztor, miután a szükséges adatokat följegyezte, a kereszt előtt (mely az asztalon áll), két tanú jelenlétében (kiket a jegyesek szoktak magokkal hozni) megkérdezi a vőlegényt: megigéri-e az itt jelenlevő menyasszonynak, hogy annak idején vele házasságot akar kötni? Azután ugyanezt kérdezi a menyasszonytól. Azután elmondja a »Confirmet hoc Deus quod operatus est in vobis, in nőm.

P. P. S. S. Amen« imát.

1 Lehmkuhl. Tlieol. M. II. p. 473.

a Amherger. Pastoraltheol. III. B. II. Abtheil. 119. lap.