Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

255

hetö arra, hogy a házasságot megkösse, 2. a jegyajándékot (arrham vel munera data) elveszíti, 3. ha ezzel kárt oko- zott, vagy valamefy kiadást, vagy ha emiatt jegyese jó hírnevéből, tekintélyéből veszít, vagy másként szenved, kártérítéssel tartozik.

»Per se« fenmarad a kötelezettség, hogy a jegyes jegyesét elvegye, még ha más leánynak ígért is utóbb házasságot, vagy vele nemileg érintkezett, vagy azt esküvel Ígérte. Ezen utóbbi esetben, ha t. i. más nőt teherbe ejtett a jegyes, azt kellene tanácsolni az előbbi leánynak (a jegyesnek), hogy a követelésétől álljon el, hogy az utóbbit, (a teherbe ejtettet) elvehesse a férfiú.1

A mi pedig az egyházi fenyítéket illeti, bár ez ki van mondva, ritkán tanácsos azzal élni, mint maga szent Alfonz is megvallja,1 2 hanem más úton kell a jegyest a házasság megkötésére rászorítani. Mivel a házasság rendes körülmények között a szabad akarat ténye lévén, arra, hacsak kényszerítő ok nem forog fenn, senki nem kénysze- ríthető, arra kell a lelkipásztornak törekednie, hogy hive önkényt határozza el erre magát, ha pedig ezt nem teszi, a kártérítésre és ennek szigorúan kötelező voltára kell figyelmeztetni a jegyest. Ez most annyival könnyebb, mert, mint a 13. §. 3. §.-ban említve volt, a polgári törvénykezés is ezt rendeli, tehát a kánonok rendelkezésének végre- hajtását a polgári hatóságra lehet hagyni.3

A jegyajándékot vissza kell adni, akár megbomlott a viszony józan és helyeselhető alapon, akár ha a jegyes meg- halt, kivéve, ha az ajándék csekély, vagy a másik fél azt vissza nem kívánja.

Bánatpénz kikötése tilos, de meg van engedve, ha az igaztalan ok miatt való visszalépés esetére köttetett ki, és ekkor kötelező is.4

1 Lehmkuhl i. m. II. p. 468.

2 Liguor. i. m. n. 446. — Schulte. Eherecht. p. 293. 296. — Bangen, i. m.

3 L. fölebb a polg. törv. határozm. 3. §.

* S. Alf. o. c. 1. VI. n. 853.