Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

249

különösen a jegyesnek szánt ékszerek átadása, jegyes- vagy ara-csók, kézfogás (innen: kézfogó) stb. (Reiffenstuel.) 1

Az eljegyzés természetén ugyan mit sem változtat azon körülmény, hogy az eljegyzés magán, vagy ünnepélyes módon történt-e? Mert az eljegyzésnek lényegéhez semmiféle ünne- pélyesség sem tartozik. Azonban kétségtelen, hogy a vallásos szellem úgy hozná magával, hogy bizonyos tekintetben nyilvános és ünnepélyes módon tartassák. Ünnepélyes akkor, ha a plébános és két tanú jelenlétében tartatik. Ha tehát a lelkipásztort ilyenre felkérik, tartsa ezt bizonyos ünnepélyességgel, de óvakodjék attól, nehogy ezzel alkal- mat adjon azon balhiedelemre, mintha ezzel már maga a házasság megköttetett volna.

Liguori szent Alfonz1 2 itt nehány fölmerülhető esetre adja meg a választ:

Ha kétség merül fel az iránt, mi volt a szavak, vagy jelek érteménye, melyeket valaki az eljegyzésnél használt, az illetők szándéka határoz, de in foro externo inkább a szabadság javára, mintsem az eljegyzés érvénye mellett kell dönteni.

Ha gyermek tart eljegyzést, »per verba de praesenti« házasságot Ígérvén, még mielőtt a kellő érettségi fokot elérte, ezt eljegyzésnek kell tekintenünk.

Ha valaki azt mondja: senki mást el nem veszek vagy senki máshoz nem megyek, ez még nem tekinthető eljegyzésnek, mert önkénytelenül és logice azon folytató- lagos föltételen alapszik, ha ugyan megnősülök, vagy férj- hez megyek! — Ellenben igenis eljegyzésnek tekinthető, ha valaki azt mondja: senki mást nem akarok kívüled, vagy senki mást, csak téged.

Ha oly egyéniség, a ki valamely akadály miatt házas- ságot nem köthet, azt mondja: elveszlek ha a római pápa fölment, tartozik ezen Ígéretnél fogva a fölmentvényért folyamodni, ha ugyan a szóban forgó akadály alól a pápa

1 1. IV. tit. 1. n. Í3—60.

2 S. Alf. Lig. 1. VI. n. 840.