Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Szilvek Lajos: Magyarország és a kereszténység

(י 2

DK. SZ1LYEK LAJOS.

dásan segítő bámulatos paripát. Lovagját a levegőben hordja., elleneire tüzet fú, érti a szót, sőt beszél, tanácsol is.

Szent helyeik voltak a ligetek, az erdők tisztásai) források, patakok, folyók mente, kövek, sziklák, hegyekr miként az sz. László egyik törvényczikkéből is kiderül:, kik pogány szokás szerint kutak, fák, források vagy oltárok mellett áldoznának, vagy áldozatot mutatnának be, ezen vétségért egy ökörrel bűnhődjenek. (S. Lad. Deci1 .־. I.) Templomaik aligha voltak, legföljebb keremet s idház = szentház volt náluk található.

Pogány őseinknél a kultuszt végző személyek inkább nevezhetők sámánoknak, mint pap- vagy áldozárnak. Itt mindenki annyit ér, a mennyit tud; befolyását, tekintélyét nem hivatalos állásának köszöni, hanem egyéniségének kiválósága szerez neki súlyt a társadalomban. Hogy ki küzd- hesse magának a hatalmat és elismerést, arra bőséges alkalma nyílik mint pap-, énekes-, tudós-, orvos-, bölcs-, tanácsadó-, jós- és varázslónak. Ezek a mindenféle bűvölés-_ varázslás- és jóslással foglalkozó mágusok a magyarral rokon pogány népek hitrendszerében a sámánok; az ős magyarok táltosok- vagy tátosoknak nevezték őket. Ezek őseink a szó azon értelmében vett papjai, mivel a termé- szetfölötti segítség után epedő ember óhajainak közvetí- tését végezik az ég és föld között. A táltos (finnül taitaa — tud. taitaja = tudós) csakugyan közvetítő gyanánt lép fel az emberek és szellemek között; ő a szellemek látható• képviselője, azoknak barátja vagy szolgája, magasabb tudá- sánál fogva vállalkozik jósolásra, éneket és áldozatot mutat be az isteneknek.

Valószínűleg papnőik is voltak. Ezekhez jobban illik a titkos füvek ismerete, összeszedóse, megfőzése, a betegek bűbájos meggyógyítása, megkenése. Sőt a jóslásra is alkal- masabbaknak látszanak, mert több a nőben a fogékonyság, nagyobb az ihlettség, ingerlékenyebb a képzelő tehetség. A papnők fiatal szüzek; később, vén korukban, csak bitó- rolják a jóslást, varázslást: ekkor már boszorkányok, az ördögök papnői. Hogy a jósló maga is mennél szellemibb