Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Irodalmi értesítő

312

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

doretus csak az ő püspökségében (Szíria) 200 példányt szedett össze.

Tatianus munkája tehát elveszett s csak 1888-ban fedezték fel egy arabs átdolgozását.

Sz. Jeromos szerint ugyanezen időben Theophilos is készített egy ily harmóniát.

A második nevezetes evang.-harmóniát az alexandriai Ammonius készítette a 3. században. O azonban a szőve- geknek számos részletét elhagyta, mert sz. Máté előadását vette alapul s ezt egészítette ki a többi evangélistából vett perikopákkal. E mü eredeti alakjában szintén elveszett, azonban, úgy látszik, alapul szolgált capuai Vidor (6. század) átdolgozására, mely a 9. században Tatianus neve alatt ősnémetre fordíttatott.

A 10. századtól kezdve több e nemű munka készült; különös figyelmet érdemel azonban Oerson Jánosnak 1471. körül Kölnben kiadott Monotessaronja v. Concordantiája, mely már félig-meddig synopsis számba vehető.

Fölemlíthetők még Huss János (latinul 1460 körül, németül: 1559.), Nachtgal Othmar (latinul 1523, ném.: 1524), Memlerius (1524), Köb. Gouillet (1535), Ant. a Kononickstein (1539), Osiander András (lat. 1537, ném. 1540), Gabriel a Puteo Herboso (1547), Loys Myre (1553), Corn. Sausenius Gand. (1549), Lutz (1560), Czell Pál (lat. 1566, nem. 1571), Laur. Codmann (1568), Bünling Henr. (1589) stb. stb. munkái, melyekhez még igen sok, csakhogy nagyobb részt synopsis jellegű dolgozat tartozik.

Valódi evangélium-harmóniákat írtak az újabb időkben: C. G. Mirus (1765), C. E. Bahrdt (1787), Friedlieb (1847) stb.

Nincs jelenleg módomban utána nézni, vájjon nálunk s nevezetesen magyar nyelven jelentek-e meg ilyen szoros értelemben vett evangélium-harmóniák, melyek mozaikszerű összeillesztés útján, minden kihagyás vagy változtatás ki- kerülésével adják az evangéliumi szövegeket.

Hogy B. úr munkája jelenleg hiányt pótol, az bizonyos.

Az egész egybeolvasztást igen sikerültnek találom (Luk.