Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

309

munka és ez által annak képviselője a nép felmagasztalta- tott. Az egyszerű szerzetesi öltönyt a Citeauxból kiáradó új szellem reá hárította a fó'urak vállaira s a harc és háború embereit pásztorokká és földmívelőkkó varázsolta át. E hivatás betöltésére keltette életre az isteni Gondvise- lés a ciszterci rendet.

A negyedik fejezet, mely sz. Bernátnak a világi pap- sághoz; az ötödik, mely a világiakhoz; a hatodik, mely a pápákhoz való viszonyát tárgyalja és végre a nyolcadik, melyben mint a második keresztes hadjárat apostolával találkozunk vele, érdekes kortörténelmi vázlat. E részszel kétségtelenül nagy szolgálatot tett szerző az egyháztörtó- nelem kedvelőinek. Ily röviden, világosan és érthetően össze- foglalva, rég olvastam valahol e korszak történelmét. Igen behatóan ismerteti szerző a XII. század több püspök-válasz- tását, az egyház és állam közötti viszonyt, mely III. Kon- rádban egy újabb fázisába lépett s II. Ince és II. Anaklót ellenpápa jellemző küzdelmét, amelynek eligazításában sz. Bernát hatalmas szelleme előkelő, sokszor döntő szerepet játszott.

A hetedik és kilencedik fejezet mint theologust mutatja be a kiváló szent férfiút. Abelárdhoz való viszonyának vázolása, melyben Bernát mint a szeretet apostola tűnik ki, kedves és bájos leírás.

A malasztról, az akaratszabadságról, a keresztség szentségéről, az egyházi énekről, de legkivált a boldogságos szűz Máriáról, mint Isten Anyjáról, mint szeplőtelenül fogan- tatott szűzről, részint műveiben leirt, részint beszédeiben elmondott véleményét ügyes csoportosításban mutatja be a szerző. Szinte látni véljük a mysticismus apostolát, amint kisded cellájában kiterített pergamen felé hajol s míg szemei a szent keresztet nézik, elméjében az égi világosság ihlete kelti életre az eszméket. Látni véljük őt a tanítvá- nyok csoportjában, vagy a templom szószékén állani, amint mézédes igék peregnek le ékesenszóló ajkairól. E fejezetek valóban a munka fénypontjait képezik.

Szomorú kép tárul elénk a tizedik fejezetből. Szomorú,