Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

303

vége van, azt a mai nap feltámadt Jézus tanításával, kínszen- védésé és halála után bekövetkezett dicsőséges feltámadásá- val bebizonyította. Alleluja!

Nekünk keresztényeknek, Keresztény Híveim! két örömszavunk van, két, örömmel, és dicsőséggel teljes fel kiál- tásunk: a »Gloria« s az »Alleluja.« Mindkettő az öröm és a győzelmi dicsőség ujjongásának szava!

Nem csoda. Hiszen e két dicsének a mi megváltásunk egész lefolyását zárja magába. A Gí-loria a Megváltó szüle- tését, az Alleluja a •Megváltó feltámadását fejezi ki. És e kettő közé esik a Miserere, a böjtnek és a bánatnak, Krisztus kínszenvedésének és halálának időszaka.

A megváltás egész történetét tehát ezen három szent- séges szóval lehet kifejezni: »Gloria, Miserere, Alleluja.« Ezt a három szót kell, hogy szívében mélyen bevésve viselje minden ember. Ezt kell hinnie, ezt kell éreznie, ezt kell átélnie egész életén át, különben nem keresztény. Ha mi Krisztusban élni akarunk, az ő megváltásának történetét soha sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy sz. Pállal mondhassa minden keresztény: »Élek én, de már nem ón, hanem Krisztus él bennem« (Gál. 2, 20.); s a filippiekhez (1, 21.): »Mert nekem életem Krisztus, és meghalnom nyereség.«

Krisztus megváltásának történetét, a Glóriát, Misereret és Alleluját, nemcsak ismernünk kell, mint egy szép tör- ténetet vagy nagyszerű tragoediát, hanem háladatos szívvel azt minél többször át kell élnünk, naponkint is elmondanunk: »Gloria, Miserere, Alleluja.« És azért mondjátok: »Ma újjá születni akarok Jézusban, vele szenvedni, vele feltámadni.«

Ha már most megfigyeljük szónokunk fejlődését, azt találjuk, hogy Dessewffy Sándor természeti képességénél fogva kiváló szónok, mert már ifjú korában kitűnő beszé- deket alkotott. így már mint papnövendék tartalmas dogmatikai beszéddel lép föl az angyalokról (402. old.) s papsága első éveiből kiváló beszédeket kapunk tőle, milye- nek többi közt a füzes-abonyi beköszöntő és búcsúzó beszé