Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 245 sem vonja vissza, sem nem módosítja állítását, hanem azt mondja: Non omnes capiunt verbum ixtud, sed quibus datum est; sunt enim eunuchi . . . qui seipsos castraverunt propter regnum coelorum, azaz, nem érti ezt az órzékiesen gondol- kozó zsidó, nem mindenki érti ezt, csak a tiszta szívüek, azért hozzáteszi mégegyszer, qui potest capere capiat. E szerint úgy az előzők, mint a következőkben az absolut felbonthatatlanság tana tűnik ki, tehát a 9. versben nem lehet ezzel homlokegyenest ellenkező tan, mert önma- gának nem mondhat ellen ugyanazon rövid összefüggő beszélgetés folyamán józan eszű ember. Ez oly erős érv, hogy még akkor sem dönthető meg, ha a 9. vers értelmét semmikép sem értenők, nem tudnék magyarázni. 2° bizonyítjuk a párhuzamos helyekből: ex locis paral- lelis: Máté V. 31. köv. Dictum est autem: Qui cumque dimi- serit, uxorem suam, det ei libellum repudii; ego autem dico vobis, quia omnis ׳qui dimiserit uxorem suam, excepta forni- cationis causa, facit eam moechari, et qui dimissam duxerit adulterat. Krisztus tehát azt mondja a zsidó törvénvtudó- sokkal szemben, hogy nem szabad bármi okból elbocsátani feleségét, hanem csak fontos okból, névleg házasságtörés esetében jrapezróg láyov 7100vdy.q, aki más kevésbbé nyomós okból elbocsátja és ha az elbocsátott nő nem lesz önmegtar- tóztató, részes lesz az elbocsátó az elbocsátott bűnében; hasonlókép házasságtörést követ el, aki az elbocsátott nővel, bármi okból, akár fontos vagy csekély okból bocsáttatott el, vétkezett. Krisztus nem csupán az elégtelen okból elbocsátott nőre gondol, mert határozatlanul van mondva d^olsXvfjtsvyjv, különben kitette volna az evangélista az articulust ti!v. Azonfelül ez esetben az az absurdum állna be, hogy a házas- ságtörés címén elbocsátott kedvezőbb helyzetbe jutna, mint a kicsinyes okból elbocsátott nő, mert amaz újra férjhez mehetne, emez nem; ami ellenkezett Krisztus isteni böl- cseségóvel; de azért sem valószínű, mert ezt még az ószövet- sógi törvény sem engedte volt meg. — Márk X. 2—12. névleg X. 11 12. Quicunque dimiserit uxorem suam et aliam duxerit, adulterium committit super eam; et si uxor
