Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Kováts Sándor: A Tárkányi-féle magyar Szentírásról
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 221 Barnabam fecisse«, miből világos, hogy szerinte Kéfás = Péter apostol Gal. II. 11. Mi vitte a régi egyházi írókat e kibúvás felvételére ? Porphyr támadása ? Ámde alexandr. Kelemen előbb élt, őt pedig e nézetére valószínűleg azon látszólagos belső érv vitte, melyet felemlít Chrysostom. (Hóm. in illud: in faciem Petro restiti nr. 15.): »Unde id constat ? (sc. quod Cephas non sit Petrus sed alius) ex verbis Pauli adjectis: ita ut et Barnabas duceretur cum eis in illam simulationem, quod indicat, multo fuisse mirabilius, abductio, quam Petrum illum fuisse abductum . . . majorem illum (Barnabam) cen- sere videtur »non modo Petrus inquit sed et Barnabas« ; atqui Barnabas Petro apostolo major non erat.« Amire igen he- lyesen megfelel ugyancsak Chrysostom (id. h.): Non quod Petro major esset, ideo Barnabam quoque abductum esse miratur; sed quod is, qui secum (Paulo) semper praedicabat, cuique nihil erat commune cum Judaeis, verum inter gentes docebat, ipse quoque esset abductus. — Ceterum Cepham esse Petrum apostolum . . . tum ex iis, quae praecessarunt tum ex eis, quae sequuntur manifestum est 1° Cum enim se in faciem restitisse illi dicit, pro magno illud habet, indicans se dignitatem minime reveritum esse personae; atqui si de altero quopiam dixisset se in faciem illi resti- tisse, nequaquam hoc pro magno habuisset. 2° si quispiam alius Petrus fuisset, non tantum valuisset ejus mutatio, ut ceteros etiam adtraheret; neque enim adhortatus est neque consuluit, sed subtrahebat et segregabat se, atque hoc facto... ceteros attrahere potuit propter personae dignitatem. II. A másik értelmezés abban áll, hogy a két apostol összeütközése színlelt volt, »initis amice consiliis Petrum a convictu se gentium subduxisse, ut Paulo reprehensionis et libertatis evangelicae asserendae copiam faceret«, a feddés tehát tulajdonkép a túlzó zsidó-keresztényeknek és nem Péternek szól. Ezen értelmezés főképviselője sz. Chrysostom és sz. Jeromos, támaszkodva úgyszólván az összes régibb exegeta görög szentatyákra, névleg Origenes (lib. 10. Stromat.), Alexander, Apollinaris Laodicen, Didymus, Eusebius Eme-
