Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

197

vagy megszerzéséhez nem szükséges a testnek (mint szer- ződési tárgynak) tényleges átadása, hanem elegendő annak külső kifejezése, amit sz. Ambrus e szavakkal mond ki: »Non defloratio virginitatis facit conjugium sed passio conjugalis« vagy mint Aranyszájú sz. János mondja: »Matrimonium non facit coitus, sed voluntas«. YogL i. m. 100. §.

9. §. 8. A házasság szentségének alakja és ki- szolgáltatója.

E pontra nézve, hogy t. i. ki e szentségnek kiszol- gáltatója, régtől fogva nagy vita volt a hittudósok között. Két véleményt kell megkülönböztetnünk. Az egyik szerint a pap, mint minden szentségnél, úgy itt is a kegyelem eszközlője lévén, ő a szentség kiszolgáltatója.

A másik — ma már elfogadott álláspont, — hogy magok a házasok a szentség kiszolgáltatói.

Az elsőnek kiváló védelmezője Melchior Canus volt a XYI. században. A második ma már elfogadott állás- pontot megjelölte már Bellarmin, a nagytudományú XIY. Benedek pápa és a lelkipásztorkodás és erkölcstan terén legnagyobb tekintélyű sz. Alfonz, ki ha egyedül állna is e téren, egyedül az ő tekintélye alapján is elfogadhatnék e tételt, eltekintve attól, hogy, mint föntebbi fejtegető- seinkből kitűnik, már IX. Fiúsnak idézett kijelentése foly- tán, az egyház csalhatatlan fejének nyilatkozata szerint is már bizonyos és megdönthetetlen e tétel.

Mindazonáltal szükségesnek tartjuk e tétel tudomá- nyos megvitatását, illetőleg tételünknek kifejtését, tisztán a hittudomány szabad vitatási joga szempontjából, hogy az, a másikkal szembe állítva, annál inkább megvilágosod- jók. E tételünk kifejtésénél nyomról nyomra Glollowitz- Yogi fejtegetéseit követjük, i. m. 101. §. 411—435., annyival is inkább, minthogy lelkipásztori szempontból, valamint irodalomtörténetileg tüzetesebben e kérdést pastoralis iró még alig tárgyalta!

Álláspontunk igazolására szolgáljon mindenekelőtt azon