Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE.

195

bizonyos hűsógi köteléket értünk (fidelitas), melynek ere- jénél fogva a férfi a nőnek s a nő a férfiúnak leköti magát és a rendelkezési jogot saját testére nézve a másik hitves- társnak átengedi, és egyúttal Ígérettel pecsételi, hogy e hűséget meg nem szegi.

Kitűnik ez Ádám szavaiból, amint Évához szólott volt, midőn őt hitveséül vette: Azért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy testté válnak,1 mit Krisztus Urunk is megerősített.

Az Apostol szavaiból is kitűnik ez: »A férfiúnak nincs hatalma a saját testén, hanem az asszonynak, és az asszonynak nincs hatalma saját teste felett, hanem a fér- fiúnak.« 2 Azért már az ó-szövetségben is szigorú büntetés- sei torolták meg a házasságtörést.

Továbbá megkívánja e hűség, hogy a férfi és nő különös szent szeretetben legyenek egyesülve és úgy sze- ressék egymást, mint Krisztus egyházát, mint az Apostol mondja: »Férjek! úgy szeressétek feleségeiteket, mint Krisztus szerette egyházát.«8 Az Üdvözítő pedig bizony- nyal határtalan szeretettel ragaszkodott egyházához, sem- miben sem keresvén a maga érdekét, hanem mindenben csak jegyeséét.

A harmadik előny a szentség, és ez azon házassági kötelék, mely sohasem oldható fel, mert azt mondja az Apostol: »Az Ür megparancsolta, hogy az asszony ne váljék meg urától, ha pedig megvált, maradjon hajadon vagy engesztelődjék ki férjével. A férfiú se bocsássa el feleségét.« 4 Ha ugyanis a házasság mint szentség, Krisztus- nak az egyházhoz való viszonyát jelképezi, szükséges, hogy valamint Krisztus Urunk elválhatatlan egyházától, az asz- szony se váljék el, a házassági köteléknél fogva, soha urától.

1 Gén. 2, 24. s Efez. 5, 25. a Kor. I. 7, 4.

* Kor. I. 7, 10—11.

13*