Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége

84 ו

DR. RÉZBÁNYAY JÓZSEF.

lék csak a felek egyikének elhalálozásával szűnik meg. amint világosan kimondja ezt sz. Pál apostol:1 »Az asszony le van kötve, amig férje él, ha azonban kimúlt férje, akkor szabad, férjhez mehet, akihez akar«. És ismét: »Azoknak pedig, kik a házasság folytán kötve vannak, parancsolom nem én, hanem az TJr, hogy az asszony el ne váljék férjé- tői. Ha pedig elvált, maradjon férjtelen, vagy engesztelőd- jók ki férjével«.

Mint ezen apostoli hagyománynak hű őre, mindenkor azt hirdette az egyház, hogy a házasság szentsége egy és felbonthatatlan, és valamint maga az egyház, úgy a pápák, mint Krisztus Urunk földi helytartói is sok és nehéz har- cot vivtak e tan védelmében és készek voltak inkább bár- mit elszenvedni, mintsem hogy ezen ősi elvet feladták volna.

Az egyházon kívül a házasság intézménye gyászosan elfajult, és talán még mélyebben sülyedt volna, ha az ősrégi hagyomány és a katholikus egyház óvóintézkedósei vészé- lyes elfajulásának gátat nem vetnek!2 6

6. §.5. — A házasság célj a.

A házasság célja ezen háromban foglalható össze:

1. az emberi nem föntartása és gyarapítása;

2. üdvös szer a paráznaság ellen;

3. egymásnak kölcsönös segélyezése.

Mindháromról tüzetesebben kell szólanunk, annál is

inkább, mert a lelkipásztornak a házasság céljáról mind szószékről, mind a gyóntató-székben, de főkép a keresztény oktatás alkalmával és a magánoktatásnál alaposan, világo- san és komolyan kell ezen elveket hangoztatnia. És ezen pontok fejtegetésénél Gollowitznak lelkipásztori szempont- ból kitűnő értekezését követjük.

1. Első és legfőbb célja a házasságnak: az emberi nem gyarapítása. Miután Isten a világot megalkotó, magába a természetbe öntötte a termékenyítő erőt és az embert művé* Cor. I. 7, 39.

a Yogi i. m. 97. §.