Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
182 DR, RÉZBÁNYÁT JÓZSEF. Már pedig ez történnék ha nem volna meg a házasság szentségében az egység, ha egy férfi több nő között osztaná meg vonzalmát és együttélését, és egy nő több férfiúnak adná magát. A házasság egységét már a paradicsomban előre jelezte Isten ősszülőink házasságában, és egyúttal ezen egységes frigyben a jövendő idők házas frigyeinek eszményképére utalt. Hogy az Ur később a pátriárkáknak mégis megen- gedte a többnejüséget, még nem következik, hogy azt egy- általán szentesítette. Megengedte kivételesen, hogy, mint a szentatyák magyarázták, az emberi nem a földön elterjed- jen, de nem általános szabályul, mert hiszen amit a patri- archáknak kegyelemből megengedett, az még nem szolgál- hat általános zsinórmértékül; azt pedig csak talán nem vet- heti föl senki ellenvetésül, hogy, hiszen a többiek: a pogá- nyok is többnejüségben éltek! Mert amit a pogányok tét- tek, az egyáltalán nem volt az Ur szándéka szerint, hiszen azok Istentől rég elpártoltak. Hogy pedig épen a választott nép kebelében engedte meg Isten, hogy többnejüségben él- jenek a családfők, az Isten bölcs, kifürkészhetetlen szándé- kából történhetett. Mert: ha már az volt — mint a szent- atyák magyarázzák — Isten szándéka, hogy az emberiség a földön minél inkább elterjedjen, mi áll útjában annak a föltevésnek, hogy Isten e kedvezményt inkább akarta a választott nép legfőbb családfőinek engedményezni, hogy a hívő nép tábora sokasodjék minél inkább a földön! Az újszövetségben azonban, midőn már a tökéletlen tökélyesbült és az előképek valósággá lőnek, s a jóslatok mind egyig teljesültek, ennek nem volt szabad megtörtén- nie! Az Ur kegyelme folytán e viszonynak oly tökéletes és egységes szellemtől áthatott frigygyó kell eszményülnie, hogy mint Üdvözítőnk mondá, inkább elhagyja a férfiúaty- ját és anyját, és nejéhez ragaszkodik, és ketten egy testté válnak! »Nem olvastátok-e — mond az Üdvözítő — hogy 1 Máté 19, 4—6.
