Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 175 gosabban ekként ad elő XIY. Benedek pápa:נ Minden házassági frigyben, még a keresztény házasságot sem véve ki, mond Guilelmus Parisiensis — különbséget kell tenni a szerződés természete és a házasság szentségi méltósága között és e kettőt néha el kell egymástól különíteni. Mert -— mond — a házasság szentségének kiszolgáltatója a pap, aki egyedül szentelheti meg a különben magában véve profán és polgári szerződést és teheti meg, hogy általa, mint annak formája által, fölemelkedjék a malaszt eszköz- lőjévé »ex opere operato«, ugyanoly alapon, mely alapon az elemi viz, amely a keresztség szentségének anyaga, a ki- szolgáltatónak szavai folytán, melyek a keresztségnek alak- ját képezik, azon erőt nyeri, hogy lemossa a lélek benső szennyét és a malasztot eszközli. Miért is — így követ- keztet tovább Guilelmus Parisiensis, ha pap jelenléte nél- kül kötnek házas frigyet, az ily házas frigy ugyan érvé- nyes és jogerős lesz szerződésileg, de nem fog bírni a szent- ség jellegével és természetével. Már akkor voltak — így ir Kutschker — a polgári házasságnak, azaz a tisztán polgári törvénykezés cikkelyei szerint és pusztán a polgári hatóság színe előtt kötött frigynek, védelmezői, amelynek, bár egyházi részről házas- ságnak el nem ismertetik és az egyházi törvények tekin- tetbe vétele nélkül köttetett, mégis az a jogi és erkölcsi hatása lehet, hogy házassági jogokat biztosíthat a házasfe- leknek, kik a frigyet ekként kötötték. Még jobban kifejlesz- tette e jogi vélelmet az apostata Marcus Antonius de Dominis a XVII. század kezdetén, aki e vélelmet vitatta: quod supernaturalis conditio et ratio sacramenti supervenit matrimonio jam plene et perfecte in esse civilis contractus constituto, eo modo, quo perfectae jam tabulae additur corona caelata vel phrygium opus vestibus. Ezen jogi véle- lem álláspontjára helyezkedett azóta az egyháznak minden nyíltan bevallott, vagy titkos ellensége. Ez ellen azonban már azóta nem egy jogtudós szállott 1 1 De Syn. Dioec. 1. 8. c. 18.
