Hittudományi Folyóirat 11. (1900)
Dr. Rézbányay József: A házasság szentsége
A HÁZASSÁG SZENTSÉGE. 163 a keresztény függés és korlátozás határai között az, akinek szerződésszerűleg biztosítja a saját akarata, szabadsága stb. felől való szabad rendelkezési jogot, t. i. hitvese, és szint- úgy nem korlátlan a keresztény erkölcs értelményében véve, őmaga, a hitvese, teste, akarata, szabadsága, egyéni- sége felől való rendelkezési joga gyakorlásában. Hogy pedig a saját egyénisége, teste, szabadsága, akarata felől ekként rendelkezhetik, vagyis ezekre nézve szerződhetik, a régi római jog már elismerte. De akit a régi római jog meg nem győz, s még kételye forog fönn az iránt, hogy az egyház szellemével összefér-e, annak meggyőzésére szolgáljon a következő példa: Aki egyházi rendbe lép, — mond Yogi i. h. — viszonyba lép az egyházzal vagy mondjuk: Krisztus Urunk- kai. Lemond egyéniségéről, testéről, akaratáról, szabadságá- ról, minden rangjáról és vagyonáról. Nem ő maga, hanem elöljárója rendelkezik vele, az küldi, ahová jónak látja és így tovább. Ezért viszont ama felelősséget is vállalja magára elöljárója, hogy gondoskodik róla, vagyis minden testi és lelki szükségleteiről és pedig élethossziglan. A szerzetesnek ezen teljes önátadása vagy odaadása és a rendnek megfelelő kötelezettsége, hogy alattvalóiról gon- doskodjék, tökéletes szerződés természetével és jellegével bir.1 Végül kellékei tekintetében sem lehet a házassági szerződést meg nem engedettnek mondani. A szerződésnek összes kellékei három pont körül fordulnak meg: hogy a közforgalom körébe tartozzék, a közerkölcsiséggel ne ellen- kezzék és ne legyen lehetetlen. Mint föntebb kimutattuk, egyik pont sem foglal magában olyat, ami a házasságszer- ződés természetével nem volna összeegyeztethető, sőt azzal a lehető legbensőbb összhangzásban van. Minélfogva a házassági szerződés meg nem engedett- nek nem tartható! > Kimondotta ezt XIV. Benedek pápa »Inter praeteritos« bullá- jában 1749. dec. 3. Vota perseverantiae naturam assumunt contractus et reciprocae obligationis inter ipsos et congregationem, quae eosdem recipit. 11*
