Hittudományi Folyóirat 11. (1900)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

106

DR. HÁM ANTAL.

valamely elháríthatatlan akadály gördülne a kérelmezés útjába, az érsek méltóságát nem veszíti el, hanem újabb haladékot kap, amint ez a ravennai zsinat említett kánoná- ból következik.

Vájjon a kósedelmeskedő érsekre kiszabott eme bűn- tetés foganatba vétetett-e, ha rá alkalom nyilt: kérdés marad. De valószínűleg — nem; mert különben nem történ- hetett volna meg, hogy a törvény hozatala után, mint említettük, még körülbelül négyszáz évig mindig találkozzék egy-egy érsek, aki a törvény világos szavai ellenére sem palliumot nem kórt, sem azzal nem birt. VII. Gergely pápa is Vilmos roueni érseket nem fosztotta meg méltóságától, ámbár a palliumot kellő időben nem kérte, sőt még a jog- hatóság gyakorlatától sem tiltotta el, hanem csak a püspök-, pap- és templomszentelés jogától függesztette fel.1 Egyéb- ként is úgy látszik, hogy a megállapított három hónapnyi határidő sem volt szorosan veendő, mit abból lehet követ- keztetni, hogy kanterburyi sz. Anzelm (f 1109.) egy évet említ, mely alatt a palliumot kérni kell.2

Ennélfogva állíthatjuk, hogy mindaz, mit a Glossa a C. Quoniammal kapcsolatban a pallium kérésének el- mulasztásából származó jus devolutionis-ról mond, vagy csak elvétve érvényesült, vagy — mi valószínű, — csak doctri- nalis értékkel bírt. A mai fegyelem szerint ez a büntetés, s mi belőle folyik vagy vele össze van kötve, elavultnak mondható.8

*

1 Greg. VII. ad Willelm. archiep. Rotomag. cit. Apostolica tibi praecipimus auctoritate, ut, quia sanctorum patrum statuta parvi pendisti, nullum deinceps episcopum vel sacerdotem ordinare, seu ecclesias praesumas consecrare, donec, honoris tui supplementum, pallii videlicet usum, ab hac sede impetraveris.

8 ״. Anselm. Cant, ad Hugón, archiep. Lugd. L. III. Ep. 24. (Migne CLIX. 55.) Si metropolitanus sacratus episcopus per totum primum annum nec papam viventem, nec pallium requiro, cum possum, juste ab ipsq honore removendus sum. a Schulte KR. II. 208. n. 6.