Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
84 DR, STUCKNER JÁNOS. sága érintetlen marad, megkötve nem lesz mindaddig, mig־ a hozzálépö törvény kötő jogérvónye tiszta világitásba nem kerül, magát nem legitimálta s a törvény nem tett eleget feladatának, bizonyítási kötelességét nem teljesítette, míg a szabadság jogát támogató, nyomós okokon valószínű véle- meny sáncait meg nem döntötte, a szabadság nyomós véle- ményének tarthatatlanságát ki nem mutatta. Minélfogva a helyes erkölcsi rendszer megalkotásában az a módszer látszik természetesnek, mely a szabadság jogigényét érvé- nyében föltételezi, a törvényt pedig jogának kimutatására,, evinkálására utasítja. Ezt teszi a probabilista, ki is min- denekelőtt a szabadság bizonyítványait nézi át s ha a kellő evidentia híjával nyomós okokra támaszkodni látja, többet nem kutat, ellenben felhatalmazást ad a törvénynek, illetve kötelességet ró rá, hogy ha a szabadság irányában jogigényei vannak, azoknak érvényt szerezhessen a ráhá- ramló bizonyítási teherből folyó feladatának megoldásával. Az aequiprobabilisztikus módszernek előnyössége apó- logetikus szempontból abban áll, hogy míg a probabilis- mus formulájával egyesek, az emberi természethez tapadó gyengeségnél fogva, mely sokszor valósziniinek jelent ki oly véleményt is, melyet alapjában csak látszólag nyomós indító-okok támogatnak, könnyen visszaélhetnek s mint a történelem bizonyítja, a probabilismust laxismussá fajulni engedik, addig az aequiprobabilismus methodusa formulá- zásával egyrészt a probabilisztikus, önmagában helyes s természetes gondolatnak túleuyheséggé való elfajulását lelie- tétlenné teszi s így hivatva van, hogy a probabilioristákat s átalában a szigorúbb álláspontunkat a probabilismusnak megnyerje, másrészt igen alkalmas azon kis igazság, amely a probabiliorismusban rejlik, de amelylyel ok visszaélnek, kifejezésére. Mert ha az aequiprobabilismus formuláját tekintjük, kifejezve látjuk benne azt, amit különben a pro- babilisták is elismernek, hogy t. i. erkölcsiekről lévén szó, van e nemben a valószínűségnek oly magas foka, mely mint ilyen, bizonyosságot nem szül ugyan, de ha a sziiksé- ges föltételek megvannak s a körülményekhez képest, a.
