Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
82 DK. STUCKNER JÁNOS. menyre szert teszünk: sem oktalanul, sem Isten akarata ellen, sem a józan ész által vezérelt lelkiismeretünk ellen nem cselekszünk, midőn meg nem hajiunk az ellenkezőnek ugyancsak nyomós, esetleg valószínűbb érvei előtt, míg a törvény s általában az ellenvélemény megokolása a való- szinűségek határain túl nem terjed, — ámbár egyik rész sem rendelkezik a bizonyosság jellegére igényt tartó Ítélet- tel. Más szavakkal, mig a törvény jogigénye, mely az akarat megkötésében áll, a mellette szóló bizonyító érvek ellenére s az ellene harcoló tartalmas érvmozzanatok ere- jenéi fogva, ha csak tágabb értelemben is, kétséges, addig, jóllehet valószínűnek látszik a lex antecedens létezésében s kötelező erejében, mint lex consequens, mint lex forma- lis, mely az aktuális, bizonyos kihirdetés s következetesen biztos tudomásvétel alapján kötheti meg csak az Isten által megállapított erkölcsi rend szerint az ember akara- tát, nincs meg, nem létezik, tehát nem is köthet, mihez képest az ember etikai szabadsága érintetlen marad. S en- nek úgy kell lenni. Ha tagadni akarnék, akkor tagadnunk kellene a valószínűségnek reális alapját, tagadnunk, hogy egyáltalán létezik nyomós, tartalmas érv. Ily módon állítván szembe a két rendszert, a probabi- lismust és aequiprobabilismust, nyilvánvalóan lényeges különbséggel nem találkozhatunk. Mert ha, mint a proba- bilisták argumentálnak, a szabadság mellett, illetve a tör- vény ellen harcoló indító okok olyanok, hogy súlyos bizo- nyitó erőre támaszkodva, igazán (absolute et comparative) valószínű véleménynek megfelelő állapotot teremtenek a lélekben, a törvény jogigénye nem állhat mint bizonyos előttünk ; s viszont, ha a törvény jogigényét támogató nézet annyira notabiliter, vagy ha tetszik, certo probabilior, hogy a vele szemben álló, illetve a szabadságot védő vélemény minden jogigényét arra, hogy komolyan valószínűnek tart- suk, elveszíti, meggyőző érveinek erejével legalább tágabb ■értelemben vett bizonyosságot kelt az emberben, az így körülsáncolt jogigényü törvényt csupán valószínűnek, vagy épen kétségesnek mondani józan észszel nem lehet. Az
