Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Kudora János: Magyar egyházi szónokok

MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK.

689

a fölségnek, lenyomattatik a dicsőségből. Ennek főképen helye vagyon az Isten fia megtestesülésének szentsóges titkában, mely a Szentháromságnak titka után leghomályosabb, és mint sz. Dénes areopagista Írja, még az angyalok fej edel- mének is ismeretlen. Azért int sz. Cyrillus, hogy e szent titkot inkább tisztelettel és böosülettel fogadjuk, hogysem emberi Ítélet alá vessük, minthogy sz. Pál is nem egyszer nevezi elrejtett titoknak. Mindazáltal, minthogy arra int Izaiás, hogy kinyilatkoztassuk a népek közt az Űr találmányit és a bölcs is azt Írja, hogy az Űr kihirdetteti a szentekkel minden csodatételit. Dávid is azt mondotta, hogy a király titkát elrejteni jó: az Isten cselekedetit pedig kinyilatkoztatni és megvallani tisztességes: azt ítélem, hogy az Isten fiának megtestesüléséről is szabad józanon szólani, a végre, hogy az Istennek, véghetetlen szeretetének, mely e dologban világosan tündöklik, elmélkedéséből minden jóra felgerjed- jünk.« Itt azután egy fordulattal egészen más tárgyakra tér át, mint amit a hallgató az előzmények után várt: »És minthogy a keresztyén anyaszentegyház e szent adventben naponkint az Isten fiának megtestesülése által való hozzánk jöveteléről emlékezik és a mai evangéliumbeli profétálás is arra néz: én is e mostani prédikációmban arról szólok. I. Megmutatom, minémű nagy buzgósággal kívánták a régi sz. Atyák a Messiás eljövetelét. II. Mely nyomorult álla- pótban lőtt légyen az ember a Messiás eljövetele előtt. III. Megmutatom az Istennek nagy irgalmasságát, hogy ilyen eszközt választott. IV. Okait adom, miért halasztotta az Isten fia e világra való jövetelét annyi ideig.« 1

Máskor közmondással kezdi a bevezetést, vagy valami általános igazság elmondásával, mely érdeket kelt s a hall- gató előtt kedves: »Szokták mondani, s igaz is, ami ritka, kedves; úgy, mint nyár közepén a hives szellő, tél közepén a napfény, a vadon erdőben a jóillatú virág, a kősziklán a gyümölcsfa, a tengeren a lakott sziget, az idegen földön az ismerős, a gonoszok között a jámbor: és mindezek men1 Advent I. vasárnap. I. beszéd.

Hittudományi Folyóirat. 1899.

44