Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Hám Antal: Az érseki pallium

I)R. HAM ANTAL.

helyzetébe jusson, s így a pallium valóban a szolgaság jele volt-e?

Eltekintve attól, hogy külön gall pallium sohasem volt,1 ama ferde világítás, melyben sz. Bonifác eljárását Marca feltünteti, éppenséggel nem jogosult, mert hogy sz. Bonifácnak mi célja lehetett azzal, ha a gall metropoliták még jobban függnek a pápától, kimagyarázni nem lehet. Az egyház hierarchiájából önként folyik, hogy az érseknek alá kell vetve lenniök a legfőbb hatalomnak, de hogy minden hatáskörüktől megfosztassanak, a fő hatalomnak gyakorlata nem kívánja, amint nem is volt az egyetlenegy pápának sem célja és szándéka. Az egyház helyes igazgatása is azt követeli, hogy az egyes országok és tartományok ügyeit, a mennyiben az elsőbbségi hatalomnak közbelépése azok végzésére nem szükséges, az illető egyházi főnökök intézzék el. S ha a pápák ezeknek a kezéből ki akarták volna venni a hatalmat, akkor bizonyára nem ruházták volna fel őket oly jogokkal, melyek a primátusnak kifolyásai. Ha pedig a pápák így gondolkoztak, Bonifác szándékolhattam az ellenkezőt? De föltéve, hogy a pápák eljárásában a papság jogainak megcsorbítása volt a cél: vájjon Zakariás pápa és Bonifác terve elé nem legyőzhetetlen akadályok gördültek volna-e? Vagy hihető-e. hogy maguk a püspökök, idegen befolyásnak engedve, készek voltak függetlenségükről le- mondani azért, hogy a szolgaság aranyos rabláncaival ékes- kedhessenek ? hogy terhet vesznek magukra, melyért kár- pótlást nem kapnak; hogy alkalmatlanságot szereznek maguknak, holott szépen kikerülhetnék ? Azt is lehetetlen föltenni, hogy mikor a királyok annyira buzogtak az egyház szabadságáért országaikban, majd beleegyeznek oly hatá- rozatokba, melyek azt lenyűgözik s fejlődését megakadályoz- zák. Ezeken kívül Zakariás pápának sz. Bonifáchoz intézett levele határozottan előírja, hogy miről tárgyaljon a zsinat; de ebben az okmányban egy szó sincs arról, hogy Bonifác mentői jobban kösse le a gall püspököket Rómának.2

1 Hinschius System des hath. K. R. Berlin. 1878. H. ‘27. 1.

J Az egész levél olvasható Migne LXXXIX. 919.

(ו(י6