Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Glattfelder Gyula: Az anglikán papszentelések
606 DR. GLATTFELDER GYULA. ről. S ha valaki azt hozná fel, hogy a katholikus ritus szerint mind a három püspök reáteszi kezét a szentelendő fejére s együtt mondják: Accipe Spiritum Sanctum, erre azt feleljük, hogy e szavak nem a püspökszentelés formája. A két segédkező püspök tehát nem consecrator, ők nem kiszolgáltatói a szentségnek. Szerepüket Siricius pápa e sza- vai jellemzik: »Integrum judicium est quod plurimorum sententia consequatur. Ne unus Episcopus Episcopum ordi- nare praesumat, ne furtivum beneficium praestitum videa- tur.« Thomassini1 is hasonló véleményen van, hogy t. i. a segédkező püspökök inkább csak tanuk gyanánt szerepel- nek s nem a szentség kiszolgáltatói. Ezt szem előtt tartva s feltéve, hogy mind a három püspök végezné a liturgikus actust, t. i. a kézfeltételt, s mondaná a consecratio szavait, a segédpüspök csak az eset- ben consecrálna, ha neki külön intentiója volna a másik kettőtől függetlenül consecrálni. De mivel ez az egyház szándékától eltér s mivel ez esetet ép azért feltételezni nem lehet, ennélfogva, ha a consecrator principalis nem volna érvényesen felszentelve, az általa felszentelt sem volna érvényesen felszentelt püspöknek tekinthető. A mi már most Parker esetét illeti, őt VI. Eduárd ordinaleja szerint szentelték. Ez ordinale szerint a püspök- szentelésnél csak a consecrator principalis teszi kezeit a szentelendő fejére, a segédkező püspökök nem. Parker szén- telesénél azonban az előírástól eltértek. Legalább a szente- lésről felvett jegyzőkönyv azt mondja, hogy mind a négy, a szentelésnél szereplő püspök feltette kezét Parker fejére s mind a négyen mondták az Eduárd-féle ordinale szerint előirt szentelési formulát: »Accipe Spiritum Sanctum et memento ut resuscites gratiam Dei quae est in te per im- positionem manuum; non enim dedit nobis Deus Spiritum timoris, sed virtutis et dilectionis et sobrietatis.« Ebből úgy argumentálnak Parker szentelésének védői, hogy ha Barlow nem is lett volna felszentelve, Scory és Coverdale pedig 1 Thomassini: Vetus et nova disciplina Ecclesiae T. II. p. 2. 1. 2. c. 4.
