Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Glattfelder Gyula: Az anglikán papszentelések
UK. GI.ATTFELDER GYULA. 600 több kérdést intézett a püspökökhöz a hierarchiára és az ordi- natióra vonatkozólag, melyekre a püspökök Crammer vezér- lete alatt meglehetős protestáns szellemű feleleteket adtak; így, hogy a püspökök és papok közt isteni törvény szerint nincs különbség (e felfogásnak hódolva, szentelhetett Bar- low püspököket és papokat); a szertartások, melyekkel az arra kiválasztottakat egyházi hivatalukba bevezetik, követ- kezéskép az ordinatio is, feleslegesek, s minden követkéz- mén}7 nélkül elhagyhatók; e szertartások malasztot nem közölnek az illető leikével. Ha a püspökök, a király előtt, az »angol egyház védője« előtt így nyilatkoztak, az eret- nekséghez szító Barlownak eljárása nem fog lehetetlenség- nek feltűnni. A felhozott érvekkel szemben vajmi keveset vagy épen semmit sem bizonyít, hogy Barlow zsinatokon vett részt, mert a zsinatokon való részvét a püspöki joghatóságon alapszik (potestas jurisdictionis) a katholikus egyházban ép úgy, mint az angolban, s ennélfogva e jog gyakorlatához a consecratio nem föltétlenül szükséges. Hogy papokat szén- telt, eretnek felfogásából következik, hisz fönnebb emli- tettük, mit tartott a püspökszentelésről. S hogy egy se emelte fel szavát az összes angol püspökök közül, midőn látták, hogy Barlow szentelés nélkül végzi a püspöki teen- dőket, azon nem csodálkozhatunk, 11a ismerjük az ezen korbeli angol püspököknek eljárását, kik VIII. Henrik min- den egyház- és vallásellenes határozatát helyeselték, és sohasem merték felemelni szavukat a király zsarnoki és jogtalan tettei ellen. Hozzájárultak ezek ahhoz, hogy Henrik törvényes nejét eltaszítsa, követték őt a szakadárságba; fon- nebb láttuk, mily eretnek nyilatkozatot tettek a consecratióra vonatkozólag, nem kell tehát megütköznünk, ha a consecratio elhagyását Barlownál nem tartották oly nagy dolognak, mely miatt tiltakozó szavukat fel kellene emelniük. Felhoz- zák Barlow consecratiójának védői azt is, hogy szabadon rendelkezett a püspökség jövedelmeivel; egyházi vagyont eladott és elcserélt. De mindezen cselekmények jogérvényes- ségéhez. miután azok a püspöki joghatóság folyományai,
