Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK, KÜLÖNÖS TE KIN- TETTEL A PROBABILISMUSRA.

(Folytatás és vége.)

Y érintve közvetetlenül a probabilisták és aequiproba- bilisták közötti ellentétet, mielőtt szoros birálat alá vennök azt, szükségesnek tartjuk még egyszer szabatosan körvonalozni a két álláspontot. A probabilis- ták és aequiprobabilisták egyértelműleg mondják: lex dubia non obligat. Ámde, míg a probabilisták a kétséges törvényt nemcsak szoros, hanem tágabb értelemben is ve- szik, úgy, hogy nemcsak a lex stricte, hanem a late dubia sem obligat: addig az aequiprobabilisták a kételyt csakis a szoros értelemben vett dubiumra magyarázzák, melynél fogva csak lex stricte dubia non obligat. Ennek kapcsán helyesen jegyzi meg Noldin, hogy különbséget kell tenni a korábbi és a modern aequiprobabilisták között.1

A probabilisták tételüket magának szent Alfonznak szavaival bizonyítják be, melyek szerint lex, ut obliget,

1 Zeitschrift für Kath. Theol. 1896. 672. 1. Előbbiek, mint P. Haringer, a Vindicae Alpkonsianae szerzői, továbbá azok, kik azon hiszemben, hogy sz. Alfonz aequiprobabilista volt, szintén e rend- szerhez csatlakoztak, mint Scavini, Müller, Pruner. P. Hilarius szigorúan sz. Alfonzhoz ragaszkodnak; utóbbiak azonban, mint Gaudé, Ter Haar, Caigny, Jansen, Aertnys, lényeges változtatásokat eszközöltek az aequiprobabilismus rendszerén.