Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Irodalmi értesítő

558

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

dik, a fordító-kiadó ügybuzgalmát minden tömegesebb meg- rendeléssel viszonozni: ez a legkevesebb, amit kívánhatni attól a közönségtől, mely a hittudományokkal hivatássze- rüen foglalkozni köteles.«

A »Magyar Állam« tárcájában 1899. június 28-ikán ezt olvassuk:

»A fordítás magyaros, gördülékeny, amint azt Kiss János minden más kiadványában reges-régen megszoktuk. Egyes helyeken, kivált a fent dicsért »Gyakorlati oktatá- sokban«, a fordítás hatványosabban adja vissza az eredeti szépségeit.

Egészben véve olyan munka ez, mely nyereség az egész magyar irodalomra, eltekintve hittani értékétől, pusz- tán csak a bölcseleti és hittani új műszavak miatt is, s ha még ehhez hozzáveszem úgy az eredeti, mint a magyar for- dítás kiváló előnyeit, nem mondhatok mást, mint hogy e munkának nem szabad hiányoznia egyetlen katholikus pap, művelt katholikus család házi könyvtárából.

Összegezve mindent: nagy köszönet illeti meg Kiss Jánost úgy a szerencsés választásért, mint a sikerült fordí- tásért és azért a ritka áldozatkészségért, amely a mű meg- jelenését lehetővé tette; méltó dolog, hogy az olvasóközön- ség avval hálálja meg, hogy a becses művet mindenki megszerezni igyekszik«.

Demény D.

A »Katholikus Hitvédelmi Folyóirat« 1899. júniusi füzetében a szerkesztő, T. Pelikán Krizsó, így ajánlja a művet:

»Dr. Kiss János mély tudást igénylő s gyászos iro- dalompártolás közepette is apostoli buzgalomra valló mun- kájának megjelenését mint epochalis eseményt üdvözöljük. Katsch thal er János művét érdeme szerint megbírálta és megdicsérte a katholikus világsajtó, mi csak dr. Kiss János igazán zamatos, tárgyilagos, könnyed stílusához fűzzük dicsérő s elismerő szavunkat. Nagy gonddal oldotta meg az úgynevezett műszók kérdését, mert a terjedelmes művet