Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Kiss János: A hittudományi oktatás nyelvéről

542

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

kedés persze egészen téves, hamis, de hát beleeshetik az, aki az említett tárgyakat csak latinni hallgatta és tanulta. Ilykép a latin nyelvű oktatás nagy hátrányára van az egyházirodalom művelésének és fejlődésének.

Bizonyos, hogy az irodalmi tevékenység szempontját a papjelöltek kiképeztetósénél figyelmen kívül hagyni nem szabad. A papnövendékeket elő kell készíteni úgy a tudó- mányos, mint a népies egyházi irodalom művelésére. A többség ugyan soha sem fogja az irodalmat tevékenyen művelni, de a tehetségnek és a jóakaratnak alkalmat kell adni, hogy kifejlődhessék. E célra azonban nem szükség az összes tárgyakat magyar nyelven kezelni; mint fennebb kimutattam ez lehetetlen, hanem egyéb megfelelő eszközö- két kell alkalmazni. így nagyon üdvös tevékenységet fejt- hetnek ki a jól szervezett és vezetett egyházirodalmi isko- Iák, kötelező Írásos dolgozatok készíttetése a hittudomány legfontosabb részeiből és kérdéséről s a tárgyak egy részé- nek magyar előadási nyelve.

4. A latin oktatási nyelv ellenesei Németország példá- jár a hivatkoznak. Németországban az egyetemeken általában német nyelvűek a hittudományi előadások. »Jetzt herrscht die Muttersprache in Deutschland bei Katholiken und Protestanten im theologischen Unterricht und in der Lite- ratur fast allgemein, die Formalitäten bei Doktorpromo- tionen und wohl auch bei den Habilitationen der Privat- docenten abgerechnet. Nur selten wird noch ein Collegium in lateinischer Sprache gehalten.« Igy dr. Kihn Henrik »Encyclopädie und Methologie der Theologie« c. művében (95. és 96. old.). E mellett a hittudomány és irodalom épen ez országban magas fokon áll. íme tehát a példa arra, hogy a nemzeti oktatási nyelv általános alkalmazása szerfölött előnyös a hittani oktatás céljaira, a hittudományi művelt- ség növelésére.

E tényállás kellő megítélése végett megjegyzem, hogy a mostani állapotot épen a legjelesebb német hittudósok tökéletlennek tartják, mert a jelen viszonyok közt a pap- ság nagy része nem sajátítja el az egyház nyelvét oly