Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Kiss János: A hittudományi oktatás nyelvéről

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

535

nyelve a latin volt s a görög is mind jó fordításban meg van latinni. E kincses bányának, a szentatyák és a régi egy- házi írók műveinek kiaknázásához a latin nyelv tökéletes, ismerete föltétlenül szükséges. Latinul írtak az úgymondott nagy hittudósok, egy Anzelm, egy Petrus Lombardus, egy aquinói sz. Tamás, egy sz. Bonaventura, egy Petavius, Bellarminus, Suarez, Lessius, liguorii Alfonz s mások. Szó- val a tulajdonképeni hittudomány mindkét fő forrása: a Szentírás és a hagyomány, latin nyelven tárul a pap elé. Latin a Corpus Juris Canonici, latinok a római kongregá- ciók döntvényei, tehát az egyházkormányzatra és hitéletre vonatkozó szabványok.

Mindebből következik, hogy a papnak a latin nyelvet jól kell értenie, különben elesnék a katholikus hit és egy- házkormányzat eredeti forrásaitól. Jól mondja a siciliai püspökök gyülekezete 1850-ben: »Turpe quidem est eccle- siastico viro, qui scientias profitetur, eam linguam ignorare, qua ecclesiae libri, Patres, canones et monumenta omnia consignata sunt.x«

Következik továbbá az, hogy a papnak a mondott forrásokkal foglalkoznia s azokat értenie kell, ami csak akkor fog történni, ha a hittudományoknak legalább egyes tárgyait, épen azokat, melyekben e forrásokat közvetetlenül kell alkalmazni, latin nyelven hallja és tanulja.

De vájjon következik-e ebből, hogy tehát az összes tárgyakat latinul kell tanulni? Nem következik, mert elő- szőr lehetnek tárgyak, amelyeknél a nevezett forrásokon kívül más, újabbkori, nem latin nyelven Írott művek fője- lentőségűek, másrészt a gyakorlati szempont parancsolhatja, hogy egyik-másik tárgy oly nyelvű előadást nyerjen, ame- lyen az életben alkalmazást talál. Az elsőre legyen példa az újabbkori hitvédelem, a természeti vallás védelme, amely- nek a jelen kor igényeinek megfelelő tárgyalását inkább újabbkori, nem latin nyelven írott művekben találjuk, a máso- 1

1 Congreg. Épp. Siciliae, tit. I. cap. 2. Collectio Lacensis VI. 813. c.