Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

488

NYŐGÉR ANTAL.

kérdésben illetékesnek tarthatta magát, hogy jelenjék meg s terjeszsze elő ügyét és a zsinat előtt jótakaró meghallgat- tatásra talál.

Eltelt egy év és több mint kilenc hónap ezen zsinati határozat és fölhívás után. Volt a közbeneső idő alatt még hat ülés, de a fölhívott és megjelenésre kért elszakadok távol maradtak, írták, szórták tovább szerteszét Krisztus igaz tanítása és az egyház ellen tévedéseiket, méreggel telített könyveiket. Valóban idevágók a prófétánál található ama szavak: »Egész nap kiterjesztettem kezeimet a hitetlen néphez, mely nem jó úton, az ő gondolatai után jár«.1

1563. december 4-én, a 25. ülés második felében, melyen a magyarok részéről már csak Draskovics György volt jelen, — a zsinat a 18. ülés határozatának értelmében megválasztott zsinati atyáknak meghagyta, hogy a külön- féle egyházi tilalmakat és a gyanús vagy veszedelmes könyveket illetőleg tegyenek jelentést és adják elő vélemé- nyöket, hogy mit szükséges tenni. Erre a zsinat kebeléből kiküldött bizottság előterjesztette vélemény es jelentését. Látván azomban a zsinat, hogy az ügy már teljesen elő- készítve van ugyan, de a könyveknek különfólesége és nagy sokasága miatt azokról egyenként és könnyedén határozatot hozni még sem lehet, ez okból azt rendelte, hogy amit a meg- bízottak beterjesztettek, azt a szentséges atya elé terjesz- szék föl, döntsön itt az ő ítélete és tekintélye és hirdesse is ki ő végzését erről.2

íme az egyházi elbírálásnak, könyvvizsgálatnak hatá- rozott kifejezése. Semmi más ez, mint az, amit az anya- szentegyház egyéb tanításairól tudunk: így volt mindig, az apostolok kapták az Úrtól, az apostoloktól az atyák és mi így tanultuk tőlök. Vagy amint a második konstantinápoli egyetemes zsinat más hitelvi kérdésben fölkiáltott, azt ide is alkalmazható szavakkal mondhatjuk: úgy történt a tri- denti zsinaton a könyvek egyházi elbírálásának szükséges

1 Isaiás 65, 2.

8 Synod. Trid. Jess. 25.