Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

EGYHÁZI könyvtilalom.

(Vége.)

IV, Pius Indexe.

Alig hogy kiadta X. Leó e dekrétumát, alig hogy 1517-ben bezárult a lateráni zsinat, még ez év végén kitört a reformáció vihara. Könyvre könyv jelent meg az anya- szentegyház és annak hite ellen. X. Leó, majd VII. Kelemen (1523—1534.) külön kiadott decretálisaikban a legszigorub- ban tiltották, sújtották a tóvtant tartalmazó könyveket, de azok folyton terjedtek és szomorú viszály dúlt mindenfelé! »Az eretnekségek, meghasonlások és háborúk oly rettentő viharában, a hullámok oly nagy fölzúdulása között« igy ír III. Pál pápa, a keresztény társadalmat a veszélyektől meg- óvandó egyetemes zsinatot hívott össze.1 A zsinatot összehívó bullájában négy célt tűzött ki, első sorban a hit épségben tartását és ennek eszközlésére elrendelte azt is, hogy a sajtó rossz termékeinek ártalmatlanná tételére egy bíbornoki kongregáció készítse el a tiltott könyvek jegyzékét.

Ekközben 1545. december 18-án megnyílt Tridentben a zsinat, és 18 év tartama alatt három szakaszban folyt le. Az első szakasz alatt tartott negyedik ülésen — 1546. április 8-án — a szentírási könyvek kiadására nézve hozott határozatot az egyház, amelynek értelmében egyéb bibliai

1 Bulla indictionis »Initio nostri« Paul. PP. III. 1512. Maj 22.