Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint

482

DR. HORVÁTH IRTVÁN.

JirsiJc, a budweisi püspök, az infallibilitást célszerűt- lennek sőt ártalmasnak mondja, nevezetesen szülőföldjére való tekintetből, mert félő, hogy a hussita mozgalom tér- jedósét fogja felidézni a katholicismus rovására. Ezért, úgymond, készebb meghalni, mint a javaslat mellett sza- vazni. — Egy angol főpap azon aggodalmát fejezi ki, hogy anglikánok, kik áttértek a kath. vallásra, e dogma kihirde- tósével nyomban ismét el fognak pártolni. Henrich Rikárd st.-louisi érsek félti a dogma miatt azon vidékeket, hol mint hazájában — katholikusok eretnekek közé ékelve laknak. A csalatkozhatatlansági tan nehezíteni fogja a lelki- pásztorkodási hivatást, az Egyházra nagy válságokat, eset- leg szakadást hozhat és okot fog szolgáltatni a zsinat megtámadására. Végül felemlítem négy magyarországi főpap nyilatkozatát, kik mellőzni kérik e tan hitelvi megállapítá- sát, mert az szerintük teljesen felesleges és tekintve a viszonyokat, nagyon is alkalomszerűtlen; belőle — így gon- dolják — sok baj és gyászos szakadás háramolhat az Egy- házra, főleg Magyarországon; hol szerintük e tan úgy a papság, mint a hívek előtt teljesen ismeretlen.1

Mindeme jóslatok alaptalanoknak bizonyultak; mert sem Amerikában, sem Franciaországban, sem Angliában, sem hazánkban, sem Csehországban a vatikáni zsinat hitelvi határozatai a jövendölt káros hatásokat: szakadásokat vagy a katholicismus állásának és erkölcsi fölényének gyengülő- sét nem okozták. Hogy abból a táborból, melyben az Egyház és általán a kereszténység engesztelhetlen gyülölségű ellenei gyülekeznek, az infallibilitási dogma révén a legaljasabb, legkóptelenebb vádak és rágalmak emeltettek a kath. Egy- ház és első sorban annak feje ellen, az ugyan tény, mely azonban senkit meglepni nem fog. De elvégre is a hitigaz- ság hirdetését és az Egyház érdekeinek előmozdítását nem szabad függővé tenni ily elemele tetszésétől vagy nem tét- szésétől; és bizonyos, hogy a sár, melylyel az Egyházra dobálóznak, ezt nem érheti, hanem a támadók kezét mocsLásd Roskoványi Rom. Pontifex, VII. 421, 426, 458. 476. o.