Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 471 sait, megerősíthessen. Vájjon súlyban, jelentőségben, értelmi kidomborodottságban és speciális vonatkozás dolgában ha- sonlítható־e ehhez csak távolról is az, melyet Schulte ránt előtérbe az episcopalismus támogatására ? A válasz — úgy vélem — nem lehet kétséges és semmi szin alatt sem adhat igazat Schulte elfogadhatatlan különvéleményének !... De vájjon mit értsünk voltaképen az ú. n. assistentia divina alatt ? Mindenekelőtt itt azt kell hangsúlyoznom, hogy lényeges különbség létezik az ú. n. assistentia divina és az ú. n. inspiratio divina hittudományi fogalmai között, melyeket pedig nem ritkán — mint maga Schulte is teszi — egymással összetévesztve, felváltva cserébe használnak. Pedig e két fogalom lényegileg különbözik egymástól. Ugyanis az inspiratio (isteni ihletség) a Szentlélek termé- szetfölötti behatása az emberi értelemre, mely behatás ere- jénél fogva az illető isteni kinyilatkoztatásnak, hitigazsá- goknak stb. tudatába, ismeretébe jut. Az Egyház tana szerint ily behatás, vagyis isteni ihletség benyomása alatt állottak az evangélisták, midőn a Szentlélek sugalmazása folytán az evangéliumot Írásba foglalták; úgy hogy ezen szent köny- vek a Szentlélek szerzősége alatt jöttek létre, az evangelis- fáknak pedig csak annyi részük volt a mű létrejövetelóben, hogy a sugalmazott igazságokat és történeti s egyéb ténye- két és adatokat Írásba foglalták; úgy, hogy ők mintegy csak »kezei és tollai«, fizikai eszközei voltak a Szentlélek működésének, a mű szellemi része, ellenben úgy tartalmilag mint alakilag tekintve, nem az ő emberi értelmük szüle- ménye, még közvetett vonatkozásban sem. Az inspiratio divina, isteni ihletségnek tehát hét jel- legzetes ismertető jele van: az egyik az, hogy általa az em- bér új, eddig előtte ismeretlen, vagyis ú. n. istenileg kinyilat- kostatott (divinitus revelatum) igazságok ismeretéhez jut; a másik pedig az, hogy ezen eredményben az emberi alkotó erőnek — a mű szellemi oldalát nézve — nem jut része; az ember, vagyis az evangélisták, itt szenvedőlegesen visel- tetik és úgyszólván csak fizikailag részes a mű létrejövete- lében. — Mindeme két pontiban lényegileg eltérő az assi-
