Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
Á PÁPAI IURISDICTIO JO&I TERMÉSZETE. 469 Nem volna ugyanis semmikép indokolt, XIY. Kelemen megszüntető határozatának azt a jelentőséget tulajdonítani, mintha általa a társulat alapelvei felett mondott volna rosszaié Ítéletet; hanem ez intézkedésnek egyedül az az értelme, hogy az akkor létezett politikai helyzetben, a for- radalom előestéjén és egyes államkormányok ellenséges magatartása folytán, a nevezett pápa nem tartotta cólirá- nyosnak a társaság fentartását. Az intézkedés tehát az opportunitás és egyházkormányzati hölcseség folyományául tekinthető csupán, mely hitelvek sérelmét vagy a társulat szabályai jóváhagyásának desavuálását nem képezi; amiért is 41 évvel utóbb a politikai állapotok megváltoztával ugyancsak az opportunitás indokoltnak tüntethette fel e vallási társulat restaurátióját. Kimerítvén ezzel a csalatkozhatatlanság tárgyáról szóló második tételt, reátérek a harmadik tételre: »mi az assi- stentia divina jelentősége?« — Az infallibilitási dogma e részben azt mondja: »Romanum Pontificem, cum ex cathedra loquitur... per assistentium divinam ipsi in beato Petro promissam, ea infallibilitate pollere etc...« Az infallibilitást tehát eszközli, előidézi, közvetíti az ú. n. assistentia divina, melyet Krisztus a pápáknak Péter személyében megígért. A szavak, melyekkel azt az Egyház isteni alapítója tette, a negyedik fejezet bevezető részében idézvék; ez Lukács evangéliuma XXXII. 22 : »Ego rogavi pro te, ut non deficiat fides tua, et tu aliquando conversus confirma fratres tuos.« Az Egyház, mint a Szentirás hiteles magyarázója, lényegileg ezen idézetre alapítja a pápa tévmentes tanítóhivatását; és nevezetesen a tévmentesség eszközlő okát: az assistentia divina-t. Ezt a magyarázatot, mint helyest és egyedül hite- leset, elutasíthatatlant elfogadja az egész kath. Egyház, egy- háziak meg világiak egyaránt. Akadt azonban egy kath. férfiú, igaz, hogy »tudós«, akinek ez iránt aggodalmai vannak. Már többször idézett művében1 e részben követ1 Lásd Schulte »Die Stellung dér Concilien, Päpste und Bi- schöfe etc. und die päpstliche Constitution vom 18.. Juli 1870«. — 309. s kő. o.
