Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint

A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE.

457

latkoztatott hitigazsággal, tehát az arról szóló elmélet magában véve nem is tartalmaz eretnekséget: haeresist; de azért mégis helytelen és káros. Mert lényegében véve nem egyéb, mint az egyházi jog és hatáskör önállóságának megcsorbítása, és következetes szigorral, minden vonalon való alkalmazása a primátus jogainak gyakorlását a pápá- nak, az egyes püspökök s metropolitákkal való érintkezését illetéktelen s jogtalan ellenőrzésnek és felügyeletnek vetné alá a világi hatalom részéről és így végkövetkezmónyeiben az egyházi kormányzatra nézve igen érezhető hátrányokkal járna, esetleg többé-kevésbbó teljesen megbénítaná.

És hasonlókópen lehetne kimutatni a syllabus többi tételeiről is, hogy — noha szorosan nem eretnekségiek, — mindazonáltal a vallás és Egyház egy vagy más érdekét komoly és állandó veszedelem elé állítják.

Vájjon ily érdekek veszélyeztetését az Egyház hall- gatag tűréssel, néma passivitással szemlélheti-e ? Semmi- képen! És ha végigtekintünk az Egyháztörténelem köny- vein és a theologiai tudományos elméleteken, úgy gyakorid- tilag, mint elméletileg beigazoltnak fogjuk találni, hogy az Egyház mindenkor szóval és.tettleg vindikálta számára e jogot. — így látjuk ennek példáit a wickliffita és hussita mozgalmakkal szemben, hol nemcsak eretnek tételek lettek kárhoztatva, hanem a haeresisnól kisebb tévtanok is. És az ily kisebb censurakfell szemben, — melyekre e kifeje- zések használatosak: propositiones erroneae, falsae, temera- riae, impiae, blasphemae, schismaticae, scandalosae, contume- liosae, detestabiles, divinae pietati derogantes, piarum aurium offensivae, maledictae, haeresi proximae, haeresi inducentes — is megkövetelte a hívektől a teljes engedel- messóget, vagyis az észnek és akaratnak ezen határozatok iránti tökéletes alárendelését és nem érte be az ú. n. kény- szerű szenvedőleges engedelmességgel (silentium obsequi- osum), mely csak akaratlanul, kénytelen-kelletlen történik, de melyről szív és lélek mitsem tudnak.

És megfontolással kétségtelenül be kell látnunk, hogy az Egyháznak a merő dogma körén túlmenő tanítóhivatalra