Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint

A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE.

441

rázza, midőn mondja azaz: »midőn mint az összes kérész- tények pásztora és tanitója, legfőbb apostoli tekintélyénél fogva hivatalában eljárva, valamely hit vagy erkölcsbeli tant, mint az egész egyetemes Egyház által megtartandót meghatároz.« Ez tehát magában foglalja azt a tárgyi meg- szorítást, hogy valamely hit vagy erkölcsöt illető tanról nyilatkozzék, és pedig hivatalosan, mint a kath. Egyház feje; és azzal a célzattal, hogy ez által egy ily tant vég- legesen s végérvényesen megállapítson, s hogy azzal az egész Egyháznak követendő szabályt felállítson. — Ezen formula tehát kirekeszti a csalatkozhatatlanság köréből: 1. a pápa minden szó vagy Írásbeli nyilatkozatát, melyet mint magánember, tudós vagy író tesz, még ha hit és erkölcsre vonatkozik és nyilatkozik; 2. oly döntéseket, melyek fegye- lem és egyház-kormányzatra, polgári, nemzetközi, politikai ügyekre vonatkoznak, ha hivatalosan szólal is fel ezekre nézve a pápa. így tehát pl. választott bírói minőségben hozott döntései sem esnek a csalatkozhatatlanság körébe. De sőt mi több, még olyan nyilatkozatok, döntvények és ítéletek melyeket a pápa egyes felmerülő hit és erkölcsi kérdések- ben kimond, sem tekinthetők már magukban is és feltét- lenül az apostoli tanszékről (ex cathedra) tett határozmá- nyoknak s nem esnek szükségkép az infallibilitás belterü- letére; mert nincsen kizárva az az eshetőség, hogy midőn egyes legfelső döntés végett hozzá felterjesztett ügyben határozatot mond a pápa, mégis, mert hamis adatok közlése, a tényállás elferdítése folytán tévútra vezettetett, akár esetleg saját gyengesége vagy elnézése folytán valamely ténykörülményt figyelmen kívül hagyott, vagy a jogszabály a fenforgó esetre ez okból hibásan alkalmaztatott — téves a határozat is; megeshetik netán az is, hogy mint az Egyház feje — téves információk alapján vagy akár a tény-, idő és helyzetkörülmények helytelen felfogása és mérlegelése folytán oly kormányzati intézkedéseket tesz, vagy oly fegyelmi szabályokat bocsát ki közkötelezőkül, melyek épen azért, mert téves alapfeltevésen alapulnak, vagy netalán más okokból is, teljesen céljukat tévesztik s