Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 39 pastorum tu unus omnium pastor. Unde id probem, quaeris ? Ex verbo domini: »Pasce oves meas.« Tertullián1 pedig a pápát »Maximus episcopus episcoporum «-nak nevezi él. Ezenkivül régi zsinatok és egyházatyák felváltva ily kite- jezósekkel Írják körül a pápa egyházfőnökségi hatóságát: episcopus universalis, Pontifex universalis, episcopus epi- scoporum, Pastor pastorum, Caput capitum. A chalcedoni zsinat Leó pápát többször így nevezi: Sanctissimus et beatissimus universalis archiepiscopus. A III. konstantiná- polyi közzsinat* pedig Agatho pápát »universalis princeps pastorum et primae Sedis Antistes universalis ecclesiae« névvel illeti. Látni való ezekből, hogy maga az a kifejezés »episcopus universalis« sem 1íj keletű, hanem a legrégibb időkre, mondhatni az Egyház őskorára nyúl vissza; ami nyilvánvaló cáfolata Schulte önkényes állításának, hogy a vatikáni zsinat a primátusról szóló határozmányával — csak az »egyetemes püspökség« ujabbkori eszméjét karolta fel, s ezzel az Egyház régi alkotmányát megdöntötte volna. Midőn Schulte e nyílt bizonyságok figyelmen kívül hagyá- sával mégis ellentétes álláspontra helyezkedik, nem a meg- gyfíződés szózata szólal meg benne, hanem a konok taga- dás szelleme, mely a kath. Egyház megmásíthatatlan alap- tanaival szemben vakságra kárhoztatja s annak örök rend- jót felforgatni törekszik, — úgy cselekedve, mint az egy- kori, aki eltakarja az ablaknyilásokat csak azért, hogy elmondhassa: a nap nem világít! . . . Most pedig vizsgáljuk a kérdés azon oldalát, mily viszonyban áll a pápa legfőbb rendes és közvetetlen jogható- sága a püspöki joghatósággal, nevezetesen, vájjon igaz-e, hogy a vatikáni zsinat decrétuma halomra dönti az egész eddig érvényben volt egyházalkotmányt, — s a püspöki joghatóságot, mint isteni jogon sarkalló önálló intézményt, — teljesen kiforgatja sarkaiból! A dolog mélyére tekintve lehetetlen be nem látnunk, hogy ily ellentét valója- ban nem forog fenn, az csak látszólagos; úgy, hogy e 1 »De pudicitia.«
