Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete, nevezetesen a vatikáni zsinat tana szerint
A PÁPAI 1ÜRISDICTI0 JOGI TERMÉSZETE. 37 joghatóságának megállapítása által a régi egyház szellemét és alapelveit megtagadó újítást tett, mely az u. n. univer- salis episcopatus ujabbkori eszmekörével függ össze s halomra döntvén a püspököknek saját, alapvető isteni jogon alapuló rendes joghatóságát■, a pápát teszi egyedüli, egye- temes püspökké, (Universal- und Alleinbischof), mig ellen- ben az önálló jogkörüktől megfosztott püspökök puszta apostoli helynökökkó fokozódtak le. — Azonban Schulte ezen felfogása távol esik a valóságtól, mert a kath. Egyház egész szellemével, a szentirásban lefektetett örökérvényű alapelvekkel ellenkezésben áll s a források fólremagyarázá- sából vagy figyelmen kivül hagyásából származik. — Valót- lan és alaptalan ehhez képest az az állítás, mintha a vati- káni zsinat határozmánya a pápai legfőbb, teljes, rendes és közvetetlen püspöki joghatóság tárgyában az Egyház ősi eredeti jogállapotában valamit változtatott, módosított vagy újított volna; a vatikáni zsinat e megállapodása éji oly kevéssé újítás a régi alkotmányhoz képest, amint nem uj a növény, a fa. mely a mag kicsirázásából keletkezik. — Másfelől pedig nem áll meg az a magyarázata sem a vatikáni határozatnak, mintha a pápai joghatóság ezen meghatározásával megdöntené, vagy csorbítaná a püspökök ősi jogait, 1’endes és saját joghatóságát: mert ilyen kiegyen- Hihetetlen ellentét és összeférhetetlenség e két egyházhatalmi tényezői között a vatikáni zsinat alkotásából alapossággal ki nem magyarázható! A vatikáni zsinat, midőn a pápa legfőbb, teljes rendes és közvetetlen joghatóságát megállapította, kimondván, hogy az valósággal püspöki természetű, nem új elvet és tant hirdetett e kérdésben, hanem pusztán kifejtette, részletezte és magyarázta azt, ami a primátusnak Péterben történt megállapításából, az Egyház alapítójának szavaiból szükség- képen és önként következik. — Hogy szt. Pétert a primá- tus erejénél fogva az Egyház egész területére vonatkozó- lag — és pedig nem csupán az egyes és összes egyház megyékkel szemben, hanem egyúttal az egyes és összes hívek, nemkülönben a pásztorokkal szemben is — szertár-
