Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Babura László: Az örökkévalóság az időben

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG AZ IDŐBEN.

363

tett a Megváltó, Dániel négy évvel tévedett, — már t. i. az eddig általában hangoztatott és divó magyarázat szerint.

De nem kell zavarba jönnünk, Dániel nem tévedett. Prófétai szeme tisztán s biztosan látott, bár hatszáz óv sűrű homályán át kellett a Megváltóra tekintenie. De hogyan is tévedhetett volna, mikor Gabriel főangyal hozza meg neki az égi üzenetet ? Meghallgatta az IJr a szőrzsákba öltözött s hamuba temetkezett próféta könyörgő szavát, melylyel népének megszabadításáért esedezett; mint jóillatú áldozatot szívesen fogadta a szigorú vezeklést, melylyel a megbántott Istent u.egengesztelni akarta: elküldó hozzá Gábriel arkangyalt, ki így vigasztaló őt: »Dániel! most jöttem ki, hogy megtanítsalak téged és értesítselek . . . figyelj tehát az igére és értsd meg a látomást. — Hetven hét szokatott a te népedre és szent városodra, hogy megszűnjék a törvényszegés és véget érjen a bűn, eltöröltessék a gonosz- ság és eléhozassék az örök igazság, beteljesedjék a látomás és jövendölés és a szenteli. Szente föllcenessék.

Tudjad azért és jegyezd meg: Azon ige kihirdetésétől, hogy ismét fölépíttessék Jeruzsálem, Krisztusig, a fejedelemig, hét hét és hatvankét hét leszen; és ismét felépíttetnek az utczák és kőfalak az idők szorongatásában.

És hatvankét hét után megöletik a Krisztus; és nem leszen az ő népe, mely őt megtagadja. És egy nép jövendő fejedelmével a várost és szentélyt széthányja; ennek vége pusztítás s a had elmúltával az elhatározott végpusztulás.

De az egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget és a hét felén elfogy az eledel és egyéb áldozat; és leszen a templomban a pusztaság utálatossága, s fogytig és végig megmarad a pusztulás.1

Eddig a jóslat, melyet ugyan némelyek Cyrusra vagy Nagy Sándorra akartak vonatkoztatni, de minden alap nél- kül, sőt a szent szöveg ellenére, mely határozottan megjelöli a személyt, melyről szó van, t. i. a »szentek Szenté«-t és a »Krisztus«-t. Továbbá ismeretes, hogy az itt említett

1 Dán. 9, 22—27.