Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Dr. Babura László: Az örökkévalóság az időben

328

DE. BÁBURA LÁSZLÓ.

békével. Be is látták, hogy nem mehetnek semmire a nép dühével szemben, s azért 715-ben a. U. c. nyárnak idején Misenumban új békét kötöttek Sextus Pompeius bevonásával. És csak ezen békekötés után neveztetett ki Heródes Judaea királyává, tehát 715. a. U. c. őszén.1

Ugyanerre az eredményre jutunk a következő vissza- felé való számítás útján is. Heródes —■ ezt senki sem tagadja — Rómából való eltávozása után, már mint Judaea kinevezett királya, 715 őszén köt ki Ptolemais-ban, a phoe- niciai parton. Rómából Ptolemais-ba való útjában nem érte őt semmi szerencsétlenség a tengeren, következőleg nem is vehetett igénybe ez útja többet két hétnél. Az a kérdés merül fel tehát, hogy vájjon mikor távozott el Itáliából Heródes? Vájjon királylyá történt kineveztetése irtán azon- nal hagyta-e el Itáliát, avagy hosszabb ideig, akár egy évig maradt még ottan? Csak ha ez utóbbi feltevés bizonyosodik be, tehető királylyá való kineveztetése 714-re a. U. c., mert, hogy 715-ben, őszkor — már visszatértében — Ptolemaisban kikötött, ahhoz nem fér semmi kétség.

Flavius Josephus megadja a feleletet e kérdésre s azzal kétségtelenné teszi, hogy Heródes valóban, mindjárt királylyá történt kineveztetése után hagyta el Itália partjait. Josephus ugyanis ezeket mondja: Atque hoc summum erat Antonii erga Herodem studium, quod non solum id egit, ut is praeter spem suam regno potiretur. . . verum etiam, quod intra septem in universum dies efficiebat, ut ipsi, quae non speraverat assecuto, liceret ex Italia discedere.

Ezen argumentum találó voltát már az is eléggé illusztrálja, hogy dr. Schegg, aki szintén elismeri, hogy Heródes 715 őszén kötött ki Ptolemaisban, de másrészt 714־re a. U. c. akarja tenni Heródesnek kineveztetését, hogy — mondom — dr. Schegg nem talál más kiútat, mint a szövegjavítást, amennyiben ugyanis »Italia« helyébe »Roma«-t teszen. Hogy ily önkényes szövegváltoztatás mily értékkel bir, mondanunk is felesleges.

1 Appián : De bello civ. Y. 75, 76.