Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 279 részt, csakhogy a molinisták természetesen itt is, mint egyebütt, a concursus simultaneusra szorítkoznak. — A moli- nismusnak egészen téves felfogására mutat az, hogy a praescientia infallibilis conditionate futurorum-mal össze- fórhetetlennek véli a szabad akaratot. A tévedés alapja az. hogy a feltételes jövendők igaz voltát, mint valami külön entitást szembe állítva képzeli az emberrel és szabad tetteivel, holott az egybeesik e cselekedetekkel, csakhogy ezek viszo- nyitva gondolandók Isten örök ismeretéhez. — Végül épen egyedül a molinismus alkalmas az akarat üdvös megfélemlí- tésóre az erkölcsi rend érdekében prédikációkban stb. — Schell az ellenkezőt állítja — ez elmélet alapján érthető, mikép fér össze szabad voltunk Isten szentségével, minden- tudósága- és mindenhatóságával; csak ez alapon érthető, hogy az elkárhozott magának köszönheti elkárhoztát. Hogy a molinismus a pelagianismussal nem azonos — mit Schell állít — minden theologus tudja. - A legszebb, hogy nem lehet kivenni, mi Schell nézete a gratia efficaxot illetőleg, mint láttuk élesen megtámadja a molinismust, de a thomis- ták nézetét is határozottan elveti 873., 376. Aztán követ- kezetlen, mert az I. kötetben még a legszigorúbb Banneziá- noknál is messzebb megy a praemotio physica felfogásában, itt meg elveti a thomismust. Rég tudva van, hogy kriti- zálni könnyebb, mint a kérdést megmagyarázni, azért Schell is adós maradt a saját magyarázatával. A szentség eh hatásmódjának magyarázatában rosszul sikerült a két ellentétes elmélet ismertetése. Mi a szerző nézete, alig lehet kivenni, úgy látszik, a physilcai influxus híve 440., de hozzá teszi: »Dabei ist aber die materialis- tische Anschauung zu vermeiden, als ob das Sacrament im Element hergestellt werde und dann auf den Menschen physisch einwirke.« Ámde a physikai influxus védői szerint a szentség anyaga valóban mint instrumentál ok physice közrehat a malaszthatás előidézésében, hogy a materialis- mus vádját ennek dacára elfogadják-e, az az ő dolguk, mi csak azt kérdjük, ha a dolog valóban úgy áll, mint Schell gondolja, akkor mi marad még meg a physikai okságból?
